Visszafoglalni Erebort!

2. Törpök úton-útfélen

– Hallottál már Tölgypajzsos Thorinról?

Mithrandir és Sol egy kis, félreeső szobában ültek egymással szemben. Mindketten az asztalon könyököltek, a mágus ráncos arcán bizalmaskodó kifejezés, Solén enyhe zavar tükröződött – sokkal enyhébb, mint amit érzett. Már megint a törpök.

Tölgypajzsos Thorin. Homályosan rémlett valami, de Sol hirtelen csak annyiban volt biztos, hogy a harmadkorhoz kapcsolódik, így ő legfeljebb olvasott róla valahol, esetleg valamelyik tanítója megemlítette. Illetve...

– Volt egy csata – mondta lassan, minden erejével összpontosítva, hogy eszébe jussanak a részletek – a kobold-törp háborúk idején... valami rémes neve volt.

– Azanulbizar – bólintott a mágus.

– Igen. – Már derengett valami. – Tölgypajzsos Thorin vezette a törpök seregét. Ő... Durin nemzetségének tagja.

– Ez így igaz.

Sol két kézzel megdörgölte az arcát. Be kellett magolnia Durin egyenesági leszármazottainak neveit, de Tölgypajzsos Thorint legfeljebb csak megemlítették, hiszen a nemzetség kihalófélben volt.

– Ő, és Dáin... – folytatta – a... a Vaslábú, azt hiszem. A Vasdombok ura.

– Ő Thorin unokatestvére, igen – erősítette meg Mithrandir – Más nem jut eszedbe?

– Durinról? – kérdezte reménykedve Sol. Rengeteg mindent tudott Durinról. Egyszer még el is játszotta Durint egy színdarabban.

– Thorinról.

– Ó.

Ha az olyan könnyű lenne.

– Tölgypajzsos Thorin – dünnyögte az ujjai mögül, a szemét szorosan lehunyta, úgy erőlködött, hogy felidézze a néhány információmorzsát, amiknek ott kellett lenni valahol.

Thorin. Thráin fia, igen. Aki pedig Thrór fia volt.

Thrór. Thrór. Ő fontos volt, nagy király, a... a Hegymély Királya, igen!

De ez már nem számít, mert... miért is?

Volt valami egy, egy...

Egy sárkánnyal?

Sol leeresztette a kezeit és Mithrandirra bámult.

– Erebor.

A mágus lassan bólintott. Hát persze. Sol annak idején, még a tanulmányai kezdetén olvasott Erebor bukásáról és el sem tudta képzelni, hogyan felejthette el, hiszen annyira izgalmasnak találta a történetet. Később Jorund mester futólag említette, Tölgypajzsos Thorinról pedig csak Azanulbizar kapcsán beszéltek néhány szót, nem kötötték össze Ereborral. Ha Solnak nem kell megtanulnia Durin leszármazását, soha nem jött volna rá.

– De miért számít ez? – kérdezte most, elhessegetve a gondolatait – Tölgypajzsos Thorinról rég nem hallott senki. Talán már nem is él. A vérvonalának vége.

Mithrandir egy hosszú pillanatig Sol arcát fürkészte, majd lassan hátradőlt a székén és keresztbe fonta a karját.

– Él – közölte – Nagyon is él és feltett szándéka visszavenni, ami jog szerint őt illeti. A vérvonala pedig köszöni szépen, jól van. Leszámítva, hogy megfosztották őket az otthonuktól, s földönfutóvá lettek, az erebori törpök, Durin népe nagyon is eleven.

– Ó, én... – Sol hirtelen végtelenül ostobának érezte magát. – Azt hittem, hogy Tölgypajzsos Thorin és Vaslábú Dáin az utolsók.

Így tanították neki. De Mithrandir csak a fejét csóválta.