Visszafoglalni Erebort!

5. Hajnal előtt hadunk elindul

A törpök, akik nyilvánvalóan Zsáklakban kívánták tölteni az éjszakát, nem zavartatták magukat amiatt, hogy házigazdájuk nemes egyszerűséggel, bár az idegösszeroppanás látható jeleit mutatva bezárkózott a hálókamrájába és nem volt hajlandó a továbbiakban tudomást venni hívatlan vendégeiről –, kettes-hármas csoportokban megszállták az üres hálószobákat, melyekből, legalább is Solnak úgy tűnt, végtelen mennyiségű állt rendelkezésre.

Ő maga, miután dünnyögve viszonozta azt a néhány „Jó éjszakát" és „Aludj jól"-t, amelyet egy-két törp – mint Bofur vagy Bombur – távoztában neki címzett, még egy darabig ott gubbasztott a kandallós szoba bejáratában, felhúzott térdein a szerződéssel és nagyon nyomorultul érezte magát. Aztán a csonkig égett gyertya lobbant egy utolsót, sercegve kialudt és a folyosóra füstszagú sötétség borult. Akkor Sol kelletlenül feltápászkodott, hogy keressen magának valami zugot éjszakára.

A konyha melletti kicsi hálószoba üresen állt és Sol rövid botladozást és tapogatózást követően tüzet gyújtott a kandallóban – ezen a ponton már régen kisebb gondja is nagyobb volt annál, mintsem hogy rosszul érezze magát, amiért Bilbó házában, Bilbó kandallójába, Bilbó fájával gyújt be Bilbó engedélye nélkül. Egy darabig guggolva meredt az éledező lángokba, míg Zsáklak különböző pontjairól egymás után felhangzott a törpök horkolása, s hamarosan minden más zajt és gondolatot elnyomó, csontig hatoló durva kórussá erősödött. Sol minden porcikája sajgott a kimerültségtől, a szeme mégis tágra nyílt, érzékei kiélesedtek, a feje zsongott. Aludni akart, mindennél jobban – és lehetőleg szabad ég alatt, valahol Zsáklaktól és a törpöktől nagyon-nagyon messze, Középfölde másik végén például, vagy a tengeren túl, esetleg egy teljesen másik földön, ha egyáltalán létezik ilyesmi, sőt, akkor is ha nem –, de minden idegszála pattanásig feszült és ébren tartotta őt.

Felkelt, nyújtózkodott és nekiállt fel-alá járkálni a gondosan bevetett priccs és az alacsony ajtó között. Igyekezett számba venni a lehetőségeit, de a gondolatai ide-oda cikáztak és fejébe minduntalan befurakodott a törpök fülsértő horkolása. Az világos volt, hogy olyasmibe egyezett bele, amibe nem kellett volna. Hagyta, hogy megbolondítsa Durin és Vaslábú Dáin említése és a sárkány története, a régi térkép és a különleges kulcs, amely apáról fiúra szállt – és Mithrandir, a legendás Mithrandir, aki Gandalfként egészen más, mint ahogy Sol az olvasmányai és a szóbeszédek nyomán képzelte. Nem az a bölcs és nagyhatalmú mágus, a Szürke Zarándok, akiről Imladris tündéi tisztelettel szólnak és Gondor emberei térdet hajtanak előtte. Sokkal inkább az a Zsufazekés Gandalf, akinek a neve Lovasvégen nyugtalanságot és kétkedést szül.

Sol túl sok időt töltött délen, ahol a régi idők történéseiből csak a dicsőséges cselekedetekre és fényes páncélú hősökre emlékeznek, és túl sok időt töltött a Védett Város poros könyvtárában is, ahol elhitte, hogy a történelem és a regék úgy igazak, ahogy le vannak írva, s nem többek régi pergamennél és fekete betűknél. Lovasvég népe nem ért ezekhez a betűkhöz és nem forgat könyveket, sem pennát, mégis jobban ismerik a múltat és jobban emlékeznek, a dalaik igazabbak, mert egyaránt szólnak győzelemről és veszteségről, hűségről és csalárdságról, dicsőségről és veszedelemről. Sol mindezt elfeledte, elhitte, hogy része lehet a híres történeteknek, amelyeket százszor is elolvasott és megtanult. De most itt kínlódik egy odahaza alig ismert vidéken, idegenekkel körülvéve, akik mások, mint ő, akik nem értik őt és ő sem érti őket, nem is akarja, csak azt hitte, hogy akarja –, s mégis követnie kell őket a vesztükbe. A saját vesztébe. Hiszen a karja gyenge, a kardforgatáshoz nem ért.

Minas Tirithben a mesterei megbecsülték, ahogy a helytartó családja is, mert Sol úgy szívta magába a tudást, mint senki más, több könyvet és tekercset olvasott el, mint amennyit számba tudott venni, és több nevet tanult meg, mint ahány kőből épült a Rammas Echor. Ért valamit. Legalább is ebbe a hitbe ringatta magát. De mi hasznára válik mindez egy utazáson, ami a Vadonon vezet keresztül, s aminek a végén egy sárkány várja? Ő nem erre szerződött.