- Jajj ugyan már Lea, csak szívatlak. - Békejobbot nyújtott, ami leginkább egy öklös volt.
- Utolsó volt. - Játékosan ráztam felé a mutatóujjam.
- Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy ki a főnök. Én vagy Te? - Megjátszott tanácstalansággal nézett rám.
- Természetesen én. Te csak az alibi főnök vagy a többi alkalmazott előtt. - Hangosan kacagtam a fintorgó arcán.
- Milyen többi alkalmazott? Csak ketten vagyunk. - Háborgott vigyorogva.
- Most már hárman. - Én továbbra is töretlenül vigyorogtam, míg Joe halálra vált arccal állt velem szemben.
- Dominique. - Súgta.
- Ki? - Értetlenül fordultam az előbb említett felé. Ha nem lennék jó pókeres, akkor az állam a földet súrolná. Nálam egy fejjel magasabb, félig kopasz, tetovált fickó állt nem messze tőlünk. Már első pillantásra is lerítt róla, hogy nem egy angyal.
- Üdv. - Kényszeredetten lökött felé Joe egy köszöntést.
- Üdv? - Az idegen felemelte egyik szemöldökét, ami így kikandikált méretes napszemüvege mögül.
- Jajj Dom. Tudod jól, hogy mindig szívesen látlak itt haver, de ne ma. Fontos napunk van. - Az én döbbenetem tovább fokozódott. Haver?
- Nem maradok, csak egy italra ugrottam be. - Szemtelenül vigyorogva ült le elém.
- Egy Vodkát kérek. Jéggel. - Nem szóltam, csak bólintottam. Nem az én dolgom volt. Kitöltöttem a kért italt és arrébb álltam, hogy véletlenül se halljam amit beszélnek. Bedugtam a fülesem, hisz még van egy óra a nyitásig. Gondolataimba merülve törölgettem a vízcseppes poharakat, mikor egy integető kéz jelent meg előttem.
- Na, lassan nyitunk. - Elégedetten sóhajtott a tulaj.
- Máris? - Csodálkozva néztem a karórám. Tényleg. Tízperc múlva nyolc. Elpakoltam mindent, zenét kapcsoltam a hifin és megnyitottam a kasszát.
- Teát? - Közel hajolva vizslatott a főnököm.
- Igen. Feketét minden nélkül. - Hátrébb húzódtam, nem szerettem ha ennyire közel van valaki. Ő mintha észre sem vette volna, elvonult teát készíteni. Én megfordítottam a táblát és megigazítottam a székeket. Joe szó nélkül nyújtotta át nekem a teli bögrét és figyelte ahogy mindet megiszom.
- Köszi, ez jól esett. Milyen nagy napra készülsz? Semmi ilyesmiről nem tudok. - Tűnődve figyeltem arcán az érzelmek váltakozását. Mindenhova nézett csak rám nem.
- Tudod, arra gondoltam, hogy mi...
- Joe! Vissza jöttem haver. - Ugyan az a hang harsant az ajtóból.
- Nem hiszem el. - Mormogta bosszúsan. Kissé megkönnyebbültem, hogy megjelent, mert volt egy olyan érzésem, hogy ezt a beszélgetést nem akarom lefolytatni.
- Megyek, kiszolgálom. - Igyekeztem érzelemmentes maradni, pedig hálás voltam ennek az idegennek.
- Várj. - Az utolsó pillanatban fogta meg a karom, amitől én hátra tántorogtam. Kérdőn néztem fel a vékony, piercinges srácra. - Ne hagyd magad elcsábítani. Dom nem az aki neked való, és fordítva. Hidd el nem éri meg. - Lemondóan csóválta a fejét, de közben valami gonosz villanást is láttam a szemében. Újabb rossz előérzetem támadt, és legszívesebben hazáig meg sem álltam volna. Inkább csak bólintottam és az előbbieken tanakodva értem a férfi elé.
