Másnap ugyan így történt szinte. Csak most dolgozni is indultam. Mike nem beszél velem, annak ellenére sem, hogy ő bántott meg. Joe, meg nem tudom. Kissé félve mentem be az Algo-ba. Tudtam, hogy történni fog ma valami.
- Szia. - Kiáltottam, mikor kinyitottam az üvegajtót. Nem érkezett válasz. Gyanútlanul sétáltam beljebb, hogy megkezdhessem letölteni a munkaidőt.
- Leah? - Joe halál részegen támolygott ki a raktárból. Utálom ezt.
- Igen. Jöttem dolgozni, jól vagy? - Próbáltam úgy tenni, mint aki nem vette észre, hogy a főnöke totál be van karmolva.
- Tegnap beszélni akartam veled. - Néhol elcsuklott a hangja és nem voltam biztos benne, hogy jól értettem, de szembe fordultam vele várakozóan.
- Miért utasítottál vissza? - Szipogni és hüppögni kezdett. Gusztustalanul folyt a nyála. Ahogy ő lépett, én hátráltam.
- Mert a főnököm vagy, és nem akarok senkit az életembe jelenleg. - Kívülről nyugodt voltam, fejben viszont kerestem a menekülő utat.
- De ilyen nincs. Mindenkinek szüksége van valakire. - Továbbra is közeledett, én pedig neki ütköztem a kasszának. Francba. Nem állt meg, könnyesen, taknyosan a vállamra borult. Fúj! Idétlenül paskoltam a vállát, miközben imádkoztam, hogy most is inni akarjon Dominique.
- Hahó. - Van Isten! A szabad kezemmel kalimpálni kezdtem felé, hogy jöjjön közelebb. A szapora léptekből, már tudtam, hogy értette.
- Jó reggelt Dominique. - Köszöntöttem a megmentőmet. Erre viszont Joe felkapta a fejét és véreres, könnyes szemmel meredt az új jövevényre.
- Ez a te hibád Dom! - Erőtlenül ütött felé, ami a fickó mellkasát érte. - Miattad utasított el. - Hát ez ciki. Kérdően nézett rám, én pedig felemelt tenyérrel jeleztem, hogy nem így van.
- Joe, nem így van már mondtam. Az egyetem és munka nekem jelenleg elég és..
- Ez hülyeség. Szükséged van egy férfira aki megvéd téged. - Most már Dom vállán itatta az egereket. Betelt a pohár. Levettem a kötényt és ledobtam az asztalra.
- Rendben, felmondok. Sziasztok. - Dühösen masíroztam ki a bár ajtaján, közvetlen Mike-ba ütközve. Pár másodperc farkasszem után, nevetve ölelkeztünk, a még mindig, nyitott ajtóban. Odabentről hangos csörömpölés és halk szitok szó hallatszott.
- Nem kéne segítened? - Én csak ráztam a fejem. Semmi kedvem nem volt másnak a hányását takarítani.
- Leah... - Mike nem hagyta annyiban a dolgot.
- Ajj jól van. Itt várj meg. - Fújtatva trappoltam vissza a két férfihoz. Dom ott állt, mint egy zsák krumpli, Joe pedig a földön fetrengett.
- Félre. - Morogtam az ácsorgó felé. Leguggoltam Joe feje mellé, a hóna alá nyúltam és húzni kezdtem.
- Gyerünk nagyfiú szedd össze magad. Múltkor sikerült legalább az irodádig elmásznunk. - Nagyokat nyögtem a főnököm súlya alatt. Egy húzás után öklendezni kezdett.
- Ne, ne, ne. Nincs nálam váltó ruha. - Még épp időben elfordítottam a fejét, így a bűzös hányás a padlót érte.
