- Talán be kéne vinni a kórházba. - Javasolta.
- Erre én is gondoltam, de a legutóbbi incidens után már nem próbálkoznék. - Lemondóan ráztam a fejem. Ő csak figyelt.
- Megyek, megnézem. Jössz? - Dobolt kettőt a pulton és leugrott a székről. Válasz nélkül követtem egészen az apró lyukig. Hajamat felkötöttem és a pulcsim ujjat is feljebb húztam. Ahogy be csíptük magunk mögött az ajtót, hangos csattanások és lövések harsantak elölről. Mielőtt felsikítottam volna, Dom befogta a számat.
- Ne. Ha meghallják, hogy itt vagyunk, esélyünk sincs. Torlaszold el az ajtót, én hívok segítséget. - Olyan halkan suttogott, hogy szinte alig értettem mint mond. Hevesen bólogatva tettem amit utasított.
Már épp az utolsó mozdítható tárgyat tettem a bejárat elé, mikor Joe horkantott egy hangosat. Francba. Megdermedve vártuk, hogy érkezzen erre valami válasz reakció.
Nem maradt el. Hangok közeledtek, majd nem sokkal később a kilincs is elfordult. Az ajtó viszont nem engedett a komódnak hála, így rúgni kezdték az ajtót. Görcsösen markoltam a fa széket és védekező állást vettem fel. Tudtam, hogy volt náluk fegyver, így kissé bizonytalan voltam. Percek kérdése és be jutnak, majd szitává lőnek mindenkit. Halkan léptem Dominique mellé. Egy terv körvonalazódik bennem. Ő azt hihette, hogy félelemből húzódom mellé, mert azonnal a háta mögé húzott.
- Nyugi. - Körkörösen simogatta a csuklóm belső felét, ami valóban jót tett az idegeimnek. Már épp ismertetni készültem a zseniális ötletem, mikor lövések hallatszottak az ajtó elől. Azután csend. Motoszkálás.
- Főnök odabent vagy? - Férfi hang szűrődött át. Dom megkönnyebbülten fújta ki a benntartott levegőjét.
- Igen. Mindjárt megyünk. Az ajtó el van torlaszolva. - Ezer kérdés merült fel bennem, de inkább nem szóltam semmit. Nem az én dolgom.
Sietve elpakoltunk az ajtó elől és végre kint voltunk. Négy agyonlőtt hulla feküdt előttem. A patológián ennél rosszabbal is találkoztam. Fel néztem a négy férfira és szinte azonnal tudtam, hogy mi folyik itt.
- Ezt ti fogjátok feltakarítani. - Mutattam rájuk. Át lépkedtem a halott embereken. - Te is Dom. - Szóltam me vissza. Nem kérdeztem. Nem érdekelt. Nem hatott meg. Vannak ilyenek a világon, ez nem csoda. Nem kell túl sok ész hozzá, hogy miért van ennyi meggyilkolt ember a hullaházban.
Gondolataimba merülve pakolásztam a táskámba, mikor éles férfi sikoly rázta meg az egész helyet. Aha, Joe felkelt.
