Sziasztok. Új történetet hoztam nektek. A Védelmező sincs elfelejtve, de nem érzek hozzá kellő ihletet. Remélem ez is tetszeni fog, bár nekem nem lett s kedvencem, mégis valami azt súgta raktam ki. Aztán kitudja. Kérlek jelezzétek, hogy mennyire nyerte el a tetszéseteket.
Alig vártam, hogy végre beérjek az egyetemre. Mindenkit kerülgetve rohantam az első női mosdóba. Ciki lett volna ha a nagyközönség előtt csurog be. Dolgom végeztével elégedetten léptem ki az ajtón.
- Kedves diákjaink! A mai órák elmaradnak, egy rendkívüli gyűlés miatt. Mindenki haza mehet, a mai anyagot online megkapják.
- Hát ez csodás. – Mérgesen fújtattam. Feleslegesen keltem korán és utaztam egy órát. Most még buszom sem jön. Kénytelen vagyok felhívni a főnököm, hátha betudok ma menni dolgozni. Kifele menet tárcsáztam is a számot, és a lépcső tetején álltam, mikor felvette. Pár szóban megbeszéltük, hogy amint lehet beállok.
Lerohantam a lépcsőn. A szél oldalt kapott és a szemembe fújta derékig erő, barna hajam. Szembe fordultam az áramlattal, így már többet láttam. Leginkább azt, hogy egy furcsa fekete autókból álló konvoj haladt el közvetlen mellettem. Egy csilingelés szakított ki bambulásomból.
- Vigyázz! – Kiáltotta egy ismerős mély hang. Mielőtt léphettem volna bármit is, a biciklis letarolt. Mindketten csúsztunk pár métert a térköveken, mielőtt megálltunk.
- Basszus Leah, jól vagy? – Mike szinte azonnal felpattant rólam és segített felállni. Fájt mindenem.
- Aha. – Nyögtem.
- Uhh. Ez csúnya. – Lehorzsoltam a könyökömet, a vállamat és a térdeimet. – Gyere menjünk be a kórházba.
- Dehogyis. Ez semmiség. Majd a bárban lemosom. – Lazán legyintettem, de közben úgy csípett, mint a fene.
- Biztos? – Mike kétkedve nézett rám.
- Persze. Na gyere kísérj el a munkahelyemre, addig is elmeséled, hogy mi volt a tegnapi randin. - Felhőtlenül karoltam bele a legjobb barátomba, és együtt indultunk meg az Algo felé.
- Nem volt semmi. Szó szerint. – Keservesen panaszolta az újabb randevú tapasztalatait.
- Mike. Akkor hagyd egy kicsit. Élvezd az életet csinálj olyat, amit még sosem. – Játékosan összeborzoltam vörös haját, amitől ő mérges lett.
- Leah, ez nem ilyen egyszerű, én nem te vagyok akinek csak a munka és az egyetem kiteljesíti az életét. Ennél én komplikáltabb és mélyebb vagyok. – Ez fájt. Megálltam az Algo bejárata előtt és döbbenten meredtem A legjobb barátomra.
- Kösz, Mike. Igazán kedves vagy. – Csalódott voltam
- Várj, nem úgy gondoltam. – Utánam nyúlt, de nem ért el.
- Nem. Igazad van, semmi baj. Sok sikert, majd beszélünk. – Nagy slunggal bevágtam magam mögött az üvegajtót és egyenesen az öltözőbe mentem. - Igaza volt, engem boldoggá tesz, hogy tanulhatok és több tudás birtokába kerülhetek. Örülök, hogy tudok dolgozni és nem a szüleim nyakán kell élősködnöm. Legalább azt tanulhatok ami érdekel is.
Bosszankodva kötöttem fel a fekete kötényem, miközben a pult felé sétáltam.
- Francba az egésszel. Pukkadjon meg. - Mormogom.
- Na mi baj? A játékbaba mérges? – Joe vigyorogva lépett ki a hűtő mögül.
- Menj te is a francba. Nem vagyok játékbaba. – Most már dühösen csaptam a törölgető rongyot a pultra.
