- Utána évekig nem tudtunk onnan eljönni valamiért. Apa ritkán tudott minket meglátogatni. Az első emlékem is onnan van. Ott kezdtem az óvódát is, de az iskolát már itt. Nehéz, szerencsére apa minden este beszélt nekem angolul telefonon, így könnyebb volt át állni.
- Nos, azt hiszem néha végig kéne olvasnom a dolgokat, igen. Akkor nem bánod ha oda költözünk? Ki kerülnénk ebből a harcból.
- Egyáltalán nem. Végre haza térhetek. – Boldogan ugrottam a nyakába. – Mikor indulunk? – Nekem is van egy hírem számára, de előtte meg kell bizonyosodnom róla.
- Amint lehet. Kezdj el csomagolni. – Finoman megcsókoltam, mire halk morgás tört fel torkából. Végig simított hátamon, majd bele markolt a fenekembe. Kéjes nyögés hagyta el számat, innentől pedig nem volt vissza út.
Az iroda teljes hangszigetelést kapott, miután az őrök arca vörös volt ahogy elhagytuk a helységet.
Míg én a szobába indultam telefonálni, Dominique az ebédlőbe, enni pár falatot. Nagy széllel robogtam be a hálón keresztül a fürdőszobába. Meg mostam az arcom, majd remegő kezekkel a teszték után nyúltam. Tisztában voltam vele, hogy hova fog születni ez a baba, ha ott van. Kolumbia legnagyobb drog kartel gyereke lesz.
A biztonság kedvéért magamra zártam az ajtót és majd csak azután fogtam bele a nagy varázslatba. Egyszerűen bele pisiltem egy pohárba és meg kutyultam a meleg löttyöt a teszttel. Le raktam mindkettőt a polcra, egymás mellé és rendbe szedtem magam. Direkt nem néztem rá, meg akartam várni a leírt időt.
- Leah? – Francba, Dom.
- Fürdő, de dolgom van. – Végülis, nem hazudtam.
- Jól vagy? – Hát Ő is rájött a kétértelmű mondatra. Rángatni kezdte a kilincset. – Engedj be. – Követelte.
- Dom, wc-n ülök. – Na ez hazugság volt.
- Borzalmasan hazudsz. – Halk kattanás és a zár engedett is a gazdája akaratának. Gyorsan le kaptam a polcról a két tesztet és a hátam mögé dugtam. Ez az Leah, jobb helyet nem is találhattál volna.
- Miért zárkóztál be? – Gyanakodva méregetett.
- Csak.. csak úgy. – Hangom úgy remegett, mint a kocsonya.
- Mi van a hátad mögött? – Próbált mögém lesni, de én úgy mozdultam, hogy ne tudjon.
- Semmi. – Már viszketett a nyakam a zavartól és a hazugságtól.
- Leah... – Egy mozdulattal átkarolt és ki húzta a kezemből a műanyag pálcákat. Diadalittasan emelte a magasba, és maga felé fordította. Együtt néztük mit mutat. Két csík.
Le vert a víz és azt hittem ott helyben elájulok. Basszus.
- Ez az amire gondolok? – Teljesen érzelemmentes hangja elárulta, hogy baromira nem örül a kialakult helyzetnek. Francba.
- Nos, igen. Terhes vagyok. Két napig elfelejtettem be venni a gyógyszert, azt hiszem akkor történt meg a dolog. Tudom nem a legjobbkor jött, de nem vagyok hajlandó elvetetni. Ő az enyém is és... – Hirtelen a levegőben tálaltam magam. Dominique pördült velem egyet és szerelmes csókban részesített. Ettől elvesztettem a fonalat.
- Szóval nem haragszol? – Mekegtem kótyagos fejjel.
- Itt volt az ideje. – Tessék?
- Ezt hogy érted? – Gyanakodva hátráltam tőle pár lépést, mikor le rakott. Azt hiszem azonnal tudta, hogy valamit nagyon elbaltázott, mert azonnal a füle hegyéig pirult.
- Lassan két hónapja fel hívtam az orvost és megkértem, hogy fogamzásgátló helyett, olyan gyógyszert írjon fel ami segíti a megtermékenyülést.
