- Ő itt az apám, anya, a húgom és a legjobb barátom Mike. Pisis körünk óra elválaszthatatlanok vagyunk. – Úgy éreztem meg kell magyaráznom. Mégsem tettem úgy ahogy kellett volna. Általános bemutatót tartottam róla, mintha nem érdekelne, hogy mit gondol. Félig így is volt. Minden további nélkül ott hagytam és a konyhába mentem, hogy előkészítsem a hozzávalókat. Pont elegendő van mindenből egy kis Török kakukkfüves csirkéhez.
- Mi készül? – Olyan halkan lépett mögém, hogy kissé összerezzentem a hangjától.
- Meglepetés. Apropó van amire allergiás vagy? – Direkt nem fordultam meg. Kezei két oldalt a pulton pihentek, így extra közel kerülve hozzám.
- A kakukkfűre. – Egy pillanatra megálltam a mozdulatban. Remek.
- Mi történik ha eszel belőle? – Megpucoltam a hagymát.
- Fel dagad a nyelvem és kampec.
- Komolyan? – Hitetlenkedve pördültem felé. Szerencsére távolabb húzódott. Úriember.
- Igen. Miért?
- Hát, kakukkfüves csirkét akartam készíteni. – Csak pislogott. – Van még itthon pár hozzávaló, vagy rendelhetünk is. – Azért felajánlottam egy menekülő utat is.
- Főzzünk. Mik vannak még itthon? – Hohó. Itthon?
- Zöldségek és csirke. – Nem reagáltam a szóra. Valószínűleg nyelvbotlás volt.
- Nyárs? – Jó ötlet.
- Rendben. – Visszafordultam a hagymához és folytattam amit elkezdtem. Hirtelen kezek jelentek meg a hajamban. Dom összefogta a fejem tetején és kivette a zsebemben lévő hajgumit. Óvatosan áttekerte rajta és eligazította. Kérdően pillantottam rá.
- Így kényelmesebb nem? – Közelebb hajolt, de meg így is kényelmesen távol volt.
- Igen, köszönöm. – Halvány mosolyt küldtem felé, majd folytattam tevékenységemet. Ő addig megkereste a nagy serpenyőt és pácot készített.
- Mióta laksz egyedül?
- Hat éve. Ez a saját lakásom. A mamámtól örököltem, és amint lett munkám, át is cuccoltam. Te mivel foglalkozol? – Azt hiszem váratlanul érte a kérdésem, mert ki esett a kezéből a pácleves tál és mindent beborított a fűszeres olaj.
- Én, nos hát, amolyan pénzbeszedő vagyok. – Zavartan elkezdte feltörölni a padlót.
- Várj, segítek. Akkor végrehajtó vagy? Egymás előtt térdelve figyeltük egymást.
- Olyasmi, csak én az irodában dolgozom. – Hát ez furcsa, a múltkori emberek, akik főnöknek hívták. Nem úgy néztek ki, mint egy hivatalos végrehajtó cég tagjai.
- Értem. Nos, az szuper. Mindenki abból él meg, amiből tud és szeret. – Egy vállrándítással le is tudtam az egészet. Sejtettem, hogy hazudik, amit utálok, de azt hiszem jó oka volt rá.
