- Hogy mit csináltál Dominique Hurtado?! – Ezt meg az én birka türelmem sem bírta el. – Normális vagy? Bele sem gondoltál abba, hogy ez mivel jár? Ha én nem vagyok erre felkészülve? Márpedig biztos jól jönne még pár év, hogy komolyodjak. – Magad hangon sipítottam, teljesen kikelve magamból. Idegesen hadonásztam és járkál fel alá az ágy előtt.
- Tudom, hogy készen állsz rá. Csodálatos anyuka leszel, én pedig alig várom, hogy ezek itt kibuggyanjanak a melltartóból. – Éhesen mérte végig az ikreket. Akárhogy próbálkoztam, nem tudtam rá haragudni. Tényleg készen álltam, hogy anya legyek. Hangosan nevetve öleltük egymást boldogságunkban.
- Fiú vagy lány? – Nagy tenyerét az, egyelőre, lapos hasamra simította.
- Még picike, majd akkor derül ki, ha már akkora leszek, mint egy bontó golyó. – A maradék időben ténylegesen csomagolni kezdtünk és ami a legidegesítőbb volt, egy tollat nem emelhettem fel. Nem engedte. A pláne az volt amikor összetrombitálta az egész házat, igen az őröket is, és bejelentette, hogy babát várUNK igen, ő is. Mindenki boldogan gratulált, és ettől kezdve ha magamtól csináltam szinte bármit is, valaki mindig ott volt, hogy segítsen.
Két napig folyt ez az egész hajcihő, azután gépre szálltunk. Természetesen utazás előtt az orvos szinte lámpa fény alatt lett vallatva, hogy szabad-e utaznom.
Az indulás napján rosszulléttel keltem. Még volt pár óra, hogy szóljon az ébresztő, de a gyomrom úgy döntött eleget pihentem.
Valószínűleg túl hangos megbeszélőért tartottam a nagy fehér főnökkel, mert egyszercsak egy két jelent meg a hátamnál és nyugtatóan simogatni kezdett. Hajamat összefogta és lelkiekben támogatott.
- Miért nem szóltál? – Korholt álmosan.
- Hánytalak volna le? – Két róka rudi között meg szellemes visszaszólásra is volt erőm. Fél órán keresztül kiabáltam a budiba, utána már erőm sem volt.
- Hívd a dokit. – Köhögtem fel újra egy kis gyomorsavat. Dom elrohant telefonálni, én pedig úgy döntöttem be mászok a zuhanyzóba. Rettentően szédültem és fáztam. Magamra nyitottam a meleg vizet és hagytam, hogy az melegítsen egy kicsit. Természetesen továbbra sem állt el a hányhatnékom, így a zuhanyzót is tele küldtem.
- Nemsokára itt lesz az orvos. – Be lépett mellém ruhástól és össze kötötte vizes hajamat. Bólogattam, mint a hülye, alig vártam, hogy enyhülést hozzon valami.
Végül hamarabb ide ért a doktor, írt fel hányinger csillapítót, és azonnal infúzióra kötött, mert kicsit kiszáradtam. Az indulást is csúsztattuk ezáltal. Már mindenki elhagyta a házat, csak mi szöttyögtünk még ott. Talán ez volt a mi szerencsénk. Ugyanis amivel mentünk volna magángép, más vitte el, és a levegőben felrobbant.
