Team Free Will!

41.fejezet Kínos beszélgetés

Wakanda most békés volt a korábbi felbolydulás ellenére. Ideiglenesen megfelelő otthont nyújtott az idegeneknek és fejlett technológiájának köszönhetően még az ellátásukban is tudtak segíteni. Egyszóval hasznosabb ideiglenes bázist senki sem remélhetett. Persze Gamorra tudta, hogy ez nem fog örökké tartani. A nő minden ízben rettegett. Hiába a király nyájas, biztonságot ígérő szavai, ugyanis a nő tudta kivel állnak szembe pontosan.

-Addig maradnak, amíg csak szükséges -közölte kedvesen T'Challa és mintha tudná, mi zajlik a zöld bőrű nő fejében, szaporán tette hozzá: -Eléggé felszereltek vagyunk ahhoz, hogy az asgardiakat ellássuk és természetesen Thor édesapja is nyugodtan pihenhet tovább. Ezen kívül megerősítettük a biztonsági protokollt. Jelenleg ez a Föld legbiztonságosabb pontja -mutatott körbe büszkén tárva ki karjait. -Örülünk, ha segíthetünk -tette hozzá kedveskedve. Ennek mindenki örült, még Mordály is kiélvezte a helyzetet, noha fejben azon gondolkodott, mit hogyan lovasíthatna meg észrevétlenül. Mindenki örült és megnyugodni látszott kicsit, kivéve Gamorrát.
-Akkor maguk ostobábbak, mint hittem! -sziszegte, de a tekintete nem dühről árulkodott, hanem aggodalomról.
-Gamora! -állította le Peter. Most először volt részük szívélyes fogadtatásban, ami nem bűzlött úgy, mint mikor az apja nyájaskodott ugyanígy és nem akarta, hogy a nő rontson a megítélésükön. -Nem úgy értette, csak... -szabadkozott, de a nő kifakadt rá.
-Csak hogy? -kérdezett vissza elakasztva Quill szavát. A feszültség pillanatok alatt tapintható lett. Senki sem mert közbeszólni, ameddig a nő beszélt. -Ha Thanos megtudja, hogy bárki is segít nekünk, annak vége! -közölte felháborodva, mintha az őt körül vevők még ezek után sem értenék, mivel is állnak szemben. -Asgardban volt és lerombolta, vagyis 3 kőre tette rá a kezét és jelenleg én sem tudom mekkora a serege! -sorolta leszegve a kedélyeket. -Nem tehetünk ellene semmit! -sziszegte, mintha már előre tudná a közelgő csata végkimenetelét. Aztán még valami, ami belülről gyötörte, felszínre került. - A húgommal sem tudok kapcsolatba lépni már jó ideje -suttogta, mert nem bírta, képtelen volt hangosabban kimondani a balsejtelmei okozóját. Hát erről fújt a szél! Peter megértette. Legutóbb Nebula bosszút esküdött Thanossal szemben és azóta hírét sem hallották. Mind tudták, mit is jelent ez, de szóba hozni sosem merték, pont Gamorra miatt nem. Most viszont elérkezett az ideje.
-Ilyen gyorsan feladnád? -bukott ki a férfiból. Nem akart híú reményeket táplálni a nőben, de ismerve Nebulát, tudta, hogy az a nő túl makacs még meghalni is. Legalábbis ezt remélte. Azonban ezen tény nem zárta ki, hogy Tahnos mégis csak elkapta volna és esetleg fogságban tartja, vagy ki tudja miket tesz vele. -3 kő van nála, mégsem jött a Földre a negyedikért! -folytatta Quill és ez elgondolkodtató volt. Két kővel le tudta rohanni Asgardot a harmadikért, de nem jött a Földre, hogy még kettőt bezsebeljen. Miért? Senki sem tudta, maga Gamorra sem. -Nebula meg... Tud vigyázni magára! -bökte ki, reménykedve a saját igazában.
-Nem csak a negyedikért, az ötödikért sem! -javította ki a nő elmélázva. Az állát támasztotta az ujjaival, ahogy elmélkedett a dolgon. -Talán mert még nincsenek egy helyen -jutott a következtetésre, bár biztosra nem vette volna. -Vagy mert rájött, hogy hol a lélek kő...
-Gondolod, hogy tudhatja? -vetette fel Peter. Gamorra vállat vont.
-Én tudom hol van és azt is, mi az ára... -felelte halkan. Ez nem tetszett a fiatal férfinak. Elég volt egy kaland a végtelen kövekkel, de hogy a nő még egy másik hollétéről is tudjon... Az nagyobb veszélybe sodorhatta mindnyájukat, mint eleinte gondolta. -Ha elment oda, előbb utánunk fog jönni -folytatta sejtelmesen a nő, -és ha ez megtörténik, meg kell ígérned, hogy nem hagyod, hogy magával vigyen -eskette meg a férfit, aki értetlenül bámult a halálos komolyságot öltő szemekbe. - Ha az a módja, -folytatta a nő elszántan, -hogy megölsz, akkor meg kell tenned!
-Ez őrültség! -csattant fel a férfi és minden jelenlévő döbbenettel figyelte az eseményeket. Senki sem értette mi történik, vagy mi lehet ennyire veszélyes abban a kőben, hogy a nő, egy harcos az űrből ilyesmit ígértessen meg egy társával, egy bizalmasával. -Kizárt, hogy... -tiltakozott a férfi, bár leesett számára a nő arckifejezése miatt, hogy hasztalan, bármivel is áll elő. -Egyébként miért lenne erre szükség? -követelt magyarázatot, mielőtt olyasmibe fogna, amibe már most beletört a bicskája.
-Csak ígérd meg! -ripakodott rá a nő. Itt látszott igazán, melyikük az érettebb kettejük közül. A nő továbbra is elszántan ragaszkodott a követeléséhez, míg a férfi, ha minden akaratával szembe menve is, de lassan kénytelen-kelletlen beletörődött a dologba.
-De hát... -próbált még egyszer fellebbezni, de mikor a nő szemébe nézett, minden tiltakozása megsemmisült. Nyelt egyet és félretekintett, mielőtt újra a szemébe nézett volna. -Rendben... -sóhajtotta alig hallhatóan. -Megígérem -persze remélte, hogy van más megoldás, hogy nem jön el az, amitől a nő ennyire retteg. -Azért talán erre nem kerül sor -tette hozzá. -Nebula meg jól van, érted? -a nő bizonytalanul, de bólintott. -Biztosan rendben van, rendben kell lennie, de amint vége ennek az egésznek, megjavítjuk a hajót és megkeressük! -ígérte a férfi, ezzel elérve, hogy a nő valamelyest megnyugodjon.