Team Free Will!

4.fejezet Inception(1)A kezdetek

Egy Angliából érkezett repülőgép sikeresen ért földet New York repterén. Három napszemüveges férfi indult el sietősen a kijárat felé remélve, hogy senki sem állítja meg őket. A reményeik megvalósulni látszottak és innentől kezdve már a milliomos jóvoltából magángéppel térhettek vissza a S.H.I.E.L.D. egyik még fel nem szállt bázisára. 

A félisten elejtett néha egy-egy újra itt pillantást az ismerős közeg miatt, de igazán nem hatotta meg a szituáció. A pilóta engedélyt kért a leszállásra, a központ pedig alapos azonosítás után jóváhagyta a belépésüket. A leszálló géptől nem messze Nick Fury állt és szigorú tekintettel pásztázta az érkezőket. 

-Még is mit jelentsen ez, Stark?- követelt magyarázatot meglátva a plusz egy főt a félisten személyében. 
-Megoldom a helyzetét. Vagy beszélt már a madárkája?- érdeklődött Stark a rá jellemző tapintatosságot mellőző stílusban. Nick felvonta a szemöldökét. 
-Miért gondolja, hogy neki beszélni fog?- mutatott lesajnálóan az asgardira. Stark csak elvigyorodott. 
-Nem kell beszélnie, csak hozassa ide!- kérte a félszemű férfitól. Nick nem nyugodott bele a számára még ismeretlen tervbe, ezért azonnali magyarázatot követelt. A fiúk mindent elmondtak neki az elméleteikkel kapcsolatban, a hetekkel ezelőtti eltűnésük okát is kifejtették, egyúttal Stark tömegközlekedés iszonyát is, ami mellesleg aligha érdekelte az igazgatót. A lényeg az, hogy Fury végül kétkedve, de rábólintott az elkövetkezendő eseményekre. 

-Ki tudja vetíteni?- tudakolta megbizonyosodás céljából, bár azt maga sem gondolta, hogy esetleg hazugságon érhetné a hazugságok istenét, de szüksége volt megerősítésre. 
-Hát ennyire bizalmatlan velem kapcsolatban?- tettetett sértettséget a félisten. 
-Az nem kifejezés!- hangzott fel az igazgató mennydörgésként ható basszusa. A félisten felsóhajtott. 
-Képes vagyok rá, de ne várjon csodákat...- adta a férfi tudtára, de az csak nem akarta annyiban hagyni a dolgot. 
-Ezzel hova akar kilyukadni?!- szegezte a kérdést újra a félistennek, aki meglepő módon komolyra fordítva a szót és a mimikáit normális választ adott. 
-Nem vállalok felelősséget az esetleges károsodásokért, ami tekintve, hogy a jogar nincs a birtokomban és így nem áll módomban felszámolni a kisasszony ellenállását, be fog következni.- a kapitány kezei ökölbe szorultak a hallottak alapján, de Nick látszólag higgadt maradt. 
-Csak tegye, nem a lány a fontos, hanem az, amit tud.- magyarázta egyszerűen, szinte már teljesen érzelemmentesen. Mondjuk érthető, nem kis idejét vette el ez az ügy és az ország, ami még az elnökét sem képes megvédeni, hogyan menthetne meg egy bolygót, ha arra kerülne sor? 
-Ez kedves öntől... Ígérem, tapintatlan leszek!- tért vissza szokásos sátáni mosoly a fekete hajú arcára, mire Fury intett az ajtónál álló tisztnek. 
-Brux tizedes! - a megszólított sietve termett ott mellettük. 
-Igen uram!- emelte tisztelgésre a jobb kezét. Az igazgató viszonozta a gesztust, aztán kiadta a parancsot. 
-Hozzák be!- nem volt szükség pontosításra, a tizedes tökéletesen értette a célzást. 
-Ahogy óhajtja uram!- mondta engedelmesen és a gyengélkedő felé vette az irányt. Mióta a lány új szállása a börtön blokk helyett a kórterem lett, a fiatal tiszt rengetegszer járt nála. Néha csak úgy semmiségekről beszélni, máskor csak látni akarta, hogy a szöszivel minden rendben van-e és volt, hogy maga is igyekezett meggyőzni a lányt arról, miért kellene mindent elmondania. Ez utóbbi persze sosem valósult meg úgy, ahogy azt a katona szerette volna. 
Beérve a megszokott fehér csempés helyiségbe az ágyban fekvőre szegezte tekintetét. Leni épphogy kinyitotta tengerkék szemeit, hogy szemügyre vehesse az érkezőt, mire az köszönés nélkül neki szegezte a kérdését. 

-Kisasszony, fel tud kelni?- Lens kissé esetlenül ülésbe tornászta magát a fehér takaró alatt, már amennyire a csuklóira rögzített szíjak eresztették, aztán halványan bólintott. 
-Talán... Máris irány vissza, az édenhotelbe?- tudakolta a régi „szálláshelyére" célozva. A férfi megrázta a fejét. 
-Nem, az igazgató úr látni kívánja!- a lány azt gondolta, hogy Fury talán megunta a játszadozásait és ezúttal talán tényleg kivégezteti. Egy unott sóhaj hagyta el kiszáradt ajkait, mielőtt újra szólásra nyitotta volna őket.
-Értem... Ki is csípjem magam, vagy jó leszek így?- mosolyodott el ironizálva Bruxra pillantva. A tizedes valahol csodálta érte, hogy ezek után is annyira őszintén tudott mosolyogni. Kedvesen felsegítette az ágyból, a lány egyik kezét támogatásul átvetette a vállai fölött. 
-Csak jöjjön!- mondta és némán sétáltak a kijelölt helyszín felé. A lány nem kérdezett semmit, kiélvezte a férfi dezodorjának illatát, amely egy az egyben ugyan olyan illatú volt, mint amit Sammy használt. Ezen kissé kuncogva teljes lelki nyugalommal lépett be az irodába, ami az elrendezésből kiindulva az igazgatóé lehetett. Az említett személy lépett eléjük és lazán megemelte a keskeny állat, hogy a lány egyenesen a szemébe nézhessen.