Team Free Will!

15.fejezet Ami eddig történt, meg ezután...

A vezérlő terem felé vezető folyosón ballagott a két Winchester fivér. A többiekkel való találkát fél négyre tervezték, ami tíz perc múlva be is következik. 

-Dean, és ha csak... -kezdett bele Sam elbizonytalanodva. A Történtek mindannyiukban rengeteg kételyt felvetettek, de az idősebb biztos volt az igazában. 
-Nem. Nem hallucinál. -mondta. -A képzetei juttatták majdnem kómába. Csak úgy ébredhetett fel, hogy túl jut az emlékein. Loki kihozta onnan, nem lesz olyan, mint te a ketrec után. -az utolsó szavak alig akartak feltörni a torkáról, valósággal fizikai fájdalommal járt mindannyiuk számára felidézni az az időszakot. 
-De akkor is! Hazudni neki... Azzal... -csattant fel a fiatalabb és Dean egyetértőn összecsapta a tenyereit némaságra intve öccsét. 
-Valószínűleg igen, de nyerésre kell állnia, ezt kell éreznie ahhoz, hogy előnyhöz jussunk! -ismerte be, hiszen a mostani ellenségük minden lépését előre kiszámította. Mint egy végzetes sakk játszma, ahol már nincsenek helyes döntések, mert kockázat nélkül képtelenség sakkban tartani az ellenfelet. 
A terembe érve Dean Thorhoz fordult. Hallották a lépteket kintről, ezért halkan odasúgta: 

-Most jön, dobd be magad, szöszi! -a villámisten bólintott, aztán fennhangon, ügyelve a megfelelő rájátszásra bele is kezdett. 

-Winchester! Asgard a Föld szövetségese, de Loki a jelenlegi örököse.- fakadt ki a félisten, mintha egy értetlen és minden bizonnyal neveletlen gyereket akarna helyre tenni. 
-Mit akarsz ezzel mondani?- vonta kérdőre Dean. A skandináv istenség színpadiasan lesütötte a tekintetét. 
-Ismerem a fivéremet. Ha bosszúról van szó...- kezdett bele, de vadász ingerülten a szavába vágott. 
-Miért állna bosszút?! 
-Épp jó úton halad a tette helyrehozása felé.- vágta rá Thor. -A húgotokban mindenkinél jobban bízik. Ha Miss Sunners téved, a fivéremet pedig ártatlanul vádolja azzal, hogy az ellenségünkké vált... 
-De hisz nem Loki hibája, ha megszállták!- csattant fel az idősebb Winchester. Megértette a pörölyhordozó aggodalmát, de most nem hezitálhattak. 
-Ezt ő abban a pillanatban aligha értené meg!- csapott a falba a félisten és ha a Mjölnirrel tette volna, bizonyára lyukat váj a lebegő erőd oldalába.
Kint a folyosón Beliál a falnak vetve hátát jó ízűen mosolygott az általa generált konfliktuson. -Ha Midgard elveszít minket, szövetségeseit, akkor az a véget jelentheti a számára.- magyarázta meg a férfi, de Dean hajthatatlan volt. 
-Leni sosem téved!- kelt a húga védelmére, végül az istenség csak a vállára tette a kezét. 
-Bármily nehéz is számomra, remélem igazad van...- azzal magára hagyta a vadászt figyelmen kívül felejtve, a folyosón szobrozó Lokit.
Dean reménykedett benne, hogy a féldémon bedől a próbálkozásuknak.
A fekete hajú arcára ezer wattos mosoly kúszott. Változtatni akart a tervén, véletlenül sem akart vakfoltokat hagyni maga mögött. Tudta jól, hogy a Winchesterek önmagukban nem jelentenek fenyegetést ellene, de a legkisebb esélyt sem hagyhatta meg a számukra. Tisztában volt azzal, hogy Abadon is pontosan úgy szúrta el, hogy alábecsülte őket, ahogy először Lucifer is.
Egyelőre visszavonult a szobájába és megvárta, amíg a csapda felmázolásra kerül.
Dean precíz mozdulatokkal varázsolt kört a körkörös terem közepére. Lopva Sam felé pillantott, máskor a többiek bizonytalan tekintetét kapta el, de folytatta a kör felfestését. A Lokiba bújt Beliál az olaj szagát egyre erőteljesebben érezte, aztán gondolva egyet Eleanorért indult, ami a lehetőségeiből adódóan várhatónak számított és Dean éppen ezért áldotta az eget, hogy Bobby annak idején rengeteget sakkozott velük. 
Loki és Eleanor fel is tűntek a HULK -nak eszkábált üvegkalitka maradványainak termében. A csínyisten csak akkor szólalt meg, amikor már jól láthatta a csapdát és a körülötte felsorakozókat. Sam, Dean, Mary, Thor, Tony, Stewe, Fury és Natasha közvetlenül a csapda körül foglalták el helyüket, Clint pedig egy felső szinti korlátról tartotta szemmel a termet.
-Mi ez az egész?- pillantott rájuk értetlenkedve a fekete hajú asgardi. Mindannyian elhűltek a kérdés hallatán, végül Sam magyarázta el a helyzetet.
Ahogyan azt várták is, a félisten erejét kihasználva, Beliál végül sértetten kivágta magát a csapdából, aminek Leni itta meg a levét. Talán Deannek jobban fájt, amikor nyíltan kényszerült cserben hagyni a szőkét, mint eddig bármi. Érzelem mentes tekintettel nézett a meglepett kékségekbe, ahogy a szer hatására a húga lassacskán megremegett, majd elvesztette az eszméletét.