Team Free Will!

18.fejezet A valódi terv: halál, vagy halál?

Dean görcsösen tartotta a pengét. Eleanor egész testében megfeszült. Nem értette a helyzetet. Valósággal sokkolta a kép, amit Benny levágott feje és padlót itató vére okozott.

-Mi...? -nem maradtak ép kéz -láb gondolatai és alig érezte a bőrét karistoló fémet. Dean pedig csak hajtotta a szavakat, mint egyszemélyes vád, bíró és esküdtszék.
-Dühös voltál, amiért kiakadtam azon, hogy nem hoztátok vissza. -a mondat végén már egészen mániákus hangokat adott ki. A lány előbb a késre pillantott, majd észrevétlenül, a jobb kezét felcsúsztatta a bátyja könyöke és a saját nyaka közötti résen, majd a jobb lábára helyezve a test súlyát, a balt elemelte a földtől és egy mozdulattal rátaposott Dean lábára és amíg a férfi felnyüszített, a jobb kezével eltolta magától az éles tárgyat, kibújt az idősebb szorításából.
-Dean, nem gondolkozol tisztán! -zihálta kezeit védekezőn megemelve és hátrált, ameddig csak engedték a falak. Fivére eltökélten haladt felé, gyilkos düh lobogott zöldes kék szemeiben. -Nem én tettem. Két napja nem is találkoztam vele! -érvelt a szőke, de a férfi sarokba szorította.
-Hol voltál az elmúlt négy órában? -faggatta és már egészen utol érte a lányt.
-Ez most egy kihallgatás? -vonta fel a szemöldökét, de a tekintete minduntalan a halott barátjukra tévedt.
-Válaszolj! -parancsolt rá az idősebb.
-Vele... -suttogta, mire Dean dühösen a falba csapott a kés nyelével. -Lokival voltam! -ismerte be. Visszagondolt a férfira, hogy megnyugtatón beszélt hozzá, hogy olyan volt a jelenléte, mint egy megoldás minden problémára.
-Hol? -érkezett az újabb kérdés.
-A folyosón, a keleti blokknál. -felelte gépiesen. Tudta jól, hogy nem kell matekzseninek lennie ahhoz, hogy kitalálja, mi lesz a következő vád ellene.
-Az innen fél óra... Simán megölhetted! -ez sajnos helytálló feltételezésnek bizonyult, már ha a vér alvadását és a hullafoltok megjelenését vesszük alapul.
-Dean, fegyverem sincs... -mutatott rá az egyetlen lehetséges kibúvóra, mire a bátyja közelebb hajolt és ezúttal szemből fogott kést a torkához. Elenor szaporán lélegzett, felszisszent a hideg érzésre és az arcát hűtötte egy a penge alatt lefolyó kövér csepp. -A kés nálad van, a pisztoly meg Samnél... Egyedül egy sóval töltött puskám van. -mondta igyekezvén normalizálni a légzését. Nem először látta feldúltnak Deant, de a férfi, ha éppen nem veszítette el a lelkét, képtelen lett volna ártani nekik. Megrémült ettől az oldalától és egyáltalán nem akarta látni, hogy hová vezet majd ez az út.
-És „az" a tőr? -sziszegte. Leni előtt a göcsörtös penge képe villant.
-Visszaadtam Lokinak. Mi szükségünk lenne rá? A Jégóriások majdnem teljesen kihaltak, ő pedig nem támad emberre többé. -legalábbis őszintén hitt ebben. Dean persze ettől csak még dühösebb lett.
-Ez nem változtat a tényen, hogy a megkérdezésünk nélkül adtad vissza neki. -egy pont a nagy tesónak. Ettől függetlenül a lány bízott annyira a félistenben, hogy a következményeket vállalva vissza adja az egyetlen ellene használható fegyvert, legalábbis Midgard szerte.
-Nem vagy az apám! -vágta rá. -Ami fontosabb, hogy meg kell találnunk Benny gyilkosát! -erre a kinyilatkoztatásra Dean a hajánál fogva maga elé penderítette a szőkeséget és térdelő helyzetbe kényszerítve úgy állt mögötte, mintha valóban megölni készülne.
-Szerintem én már megtaláltam. -határozta el, de a lánytól akarta hallani a vallomást. -Lens... Ne akarj még jobban magadra haragítani... -figyelmeztette, de akkor sem ért el eredményt, mikor a hajtömegnél fogva hátrahúzta a fejét és ezúttal szánt szándékkal vágott bele a félisten által hagyott kiszívás helyébe.
-Eressz el! -kiáltotta a szöszi. A folyosó belezengett, nem is csoda tehát, hogy Loki meghallotta. A lehető leggyorsabb módon termett a vitázó testvérek előtt. A lába földbegyökerezett a látványtól. A szőke lány egy adag vámpírvérben térdepelt hátrafeszített fejjel, felsebzett nyakkal és a hegek a démonpenge baljóslatú élénél végződtek, ami pedig Dean kezében helyezkedett el.