Team Free Will!

9. fejezet Démonok között, vagy mi?

A repülő főhadiszállás lassan lebegett a felhők felett. A lopakodó üzemmód aktiválva volt, noha nem a külső behatolóktól kellett volna tartaniuk. A nyugodt sétarepülés egy pillanat alatt vált pokollá. Egy percre minden elsötétült, a turbinák belassultak, megállásra készültek a magasság pedig szakadozva csökkenni kezdett. 

-Igazgató úr! Valami gond van az elektronikával...- kiáltott fel a tizedes. Riadtan kereste Furyt, aki dühödten és értetlenül állt a történtek előtt. Az irányító szoba sikolyokkal és aggodalmas pillantásokkal telt meg. 
-Nem mondja?! Tartalék áramkörök aktiválása!- adta parancsba, de az embere leblokkolt a rázkódástól. -Mint aki él is, Brux!- rázta meg a vállát. A férfi észhez térve megindult. 
-Igenis uram!- de mielőtt elmehetett volna, Dean a semmiből termett mellette és megállította. 
-Felesleges... Tegye le a gépet, minél előbb!- utasította talán kissé túl magabiztosan az igazgatót, amit az említett kicsit sem preferált. 
-Mit akar ezzel?- vonta fel a szemöldökét. Közben hébe-hóba visszatért a világítás egy-egy szikrája, de nem tartott ki huzamosabb ideig és Dean jól tudta miért. 
-Kén nyomokat találtam  egyik vezérlő helyiségben!- tárta eléjük forradalmi felfedezését. 
-Nyilván valamelyik laboros ruhájáról származhat!- vágott vissza Fury igazgató. Nem volt ínyére, hogy még egy idézőjeles "Stark" kioktassa, de a helyzetet mégsem kerülhette el. Hiába, úgy tűnik meg van áldva az ilyen emberekkel! 
-Aha, és ez most turbulencia, ugye?- ironizált a Winchester fiú. -Na idefigyeljen, én már ovis korom óta vadászom, felismerem, ha valahol démon van!- ragadta meg a férfi gallérját. Fury egy mozdulattal tépte le magáról a fiú karjait és szemrehányón félrelökte. 
-Hadd emlékeztessem, hogy egyet maguk hoztak a fedélzetre!- háborodott fel Crowley gondolatára, aki valljuk be, nem épp a leghumanistább szövetséges, de a szavát nem szegi meg, mert a jó üzlet alapja a bizalom. 
-Crowley nem hülye, nem akar kinyírni minket- kelt a védelmére Dean, noha még haragudott a démonkirályra. 
-Erre nem vennék mérget a helyében... 
-Pedig tegye, mert Lucifer neki sem barátja!- nem tudni, hogy a határozottság szikráit szóró kékeszöld szemek hatására, vagy csak mert kifogyott az érvekből, de nagy sóhajok közepette Nick mégis adott a fiú szavára. 
-Mit javasol? Mit tegyünk?- kérdezte eltökélten. Dean nem hezitált, azonnal elismételte a javaslatát.
-Szálljunk le! 
-Nincs part a közelben!- válaszolt a tizedes dühödten. -Lebegjünk a Csendes-óceán kellős közepén?! 
-Vagy ez, vagy akár bele is fulladhatunk az óceánba...- vázolta a lehetőségeiket Dean. Fury nem tiltakozott. 
-Hallotta, katona! Letenni a gépet! Most!- adta ki az utasítást. Brux felállt a terem közepén fekvő magaslatra és egy mikrofonnal az egész bázis figyelmét felhívta az aktuális eseményekre. 
-Hajtóműveket fokozatosan leállítani! Tartalék energiát a fékekre! Világítást a minimumra csökkenteni!- a technikusok igyekeztek a lehető leggyorsabban eleget tenni a parancsnak. Fury Hillt hívatta, aki szinte azonnal mellettük termett. 
-Hill ügynök! Keresse fel a legközelebbi partiőrség irányítóját és jelezze a helyzetünket! 
-Vettem!- a nő pillanatok alatt szerzett egy erre alkalmas készüléket és nemsokára már az összes feléjük közeledő hajót új útvonalra térítették. Így, hogy nem volt miért aggódni a leszállást illetően Fury újra a fiúhoz fordult magában fintorogva sárba tiprott büszkeségén. 
-És most?- tudakolta, mire Dean a folyosórendszer felé lépett. 
-Az öcsémmel ezt elintézzük. Hol a víztartály?- Nick meghökkenve várta a kérdés magyarázatát, de a fiú nem szólt többet. 
-A fedélzeti?!- vetette fel a férfi remélve, hogy rosszul hallott. 
-Nem, a Lilydale-i...- ironizált Dean. Nem szerette, ha a tudatlan átlagemberek az útjukba állnak. Ezért utált helyi zsarukkal együtt dolgozni. 
-Folyosó végén, négy ajtónyit balra, ötödik ajtón belül lépcső visz a tartályhoz!- magyarázta el Fury futtában. 
-Köszönöm!- mormolta és már lendült, hogy fusson a megadott irányba, de a férfi megállította. 
-Várjon! Mit akar ezzel?- az ember azt remélné, hogy a húguk emlékei alapján nem merülhetnének fel ilyen kérdések, de ugyebár a vadászathoz nem árt némi tapasztalat. 
-Szentelt vizet... Mi mást?!- aztán el is tűnt arra, amerre az útbaigazítás terelte.