Édesen mosolyogsz a világra, fáradt hangod az est halk imája.
Már tudom, már érzem, hogy bent te vagy a részem.
S benne ott egészen, élünk ketten halhatatlan reményben.
Szemed mély gyönyörű varázsa, az irántad érzett szerelem parázsa.
Ajkaid széles görbe útja, az enyémet csalja mosolyra újra és újra.
Nem hittem benne, de mégis velem vagy,
S remélem a sors örökre velem hagy!
S én óvni, szeretni foglak, karjaimban, ahol elveszek százszor újra hangodban.
Miként tervezzük a véget nem érő jövőt,
Ahogy majd a végtelenségtől elvesszük az időt.
Ez a tiszta szerelem, ez a túlvilági boldogság.
A földi élet csak egy próba, első számú fontosság.
Annak, hogy az örökké való a miénk legyen,
Te leszel mindig az egyetlen, csak higgy nekem.
YOU ARE READING
You
PoetryE könyvet neked írom kedvesem, hogy minden érzésünk, emlékünk meg legyen.
