Érted lettem ki most volnék, várj mielőtt előtted egy szót szólnék.
Mert, lehet sehol se vagy már, olyan voltál mint e gyönyörű virág szál.
Vörösen pompázva, reggeli illatot árasztva.
Büszkén mondtam igent, a múltban téged választva.
S, ha lelkünk el nem fáradna, az örök szerelem olybá tűnik át hatna.
Mégoly béklyó sem árthatna, mi a szeretet szíveket tör száz darabra.
