Szeretlek úgy mintha nem lenne más, nekem és kettőnknek egy új világot társz.
Fel és egy szempár elé, ezért nyújtom kezem kezed felé.
Sok a gond az életben tudom, és néha a gyilkos érzelmet szülte az alkalom.
De majd segítek, s majd megoldjuk, a gondokat egy semmibe be dobjuk.
Ezért ne sírj, ne légy szomorú, minden egyenes vonalban van homorú.
De majd úgyis elmúlik hidd el, ha ketten küzdünk érte egy szívvel.
Térdre kényszerít olykor minden, néha elsüllyed mint a hajó a vizen.
De akkor van kiút ezt hiszem, mert nincs csak rossz mivel ott a jó hiszen.
Ketten vagyunk ellene, bízzunk egymásban egymást szeretve, ezzel örök erőt egymásnak szerezve.
Ha gondod van majd én viszem a vállamon,
Hidd el érted a legsúlyosabbat is bevállalom.
Mert te vagy a fontosabbnál is fontosabb,
Ez felmúlhatatlan érzelem, s gondolat.
YOU ARE READING
You
PoetryE könyvet neked írom kedvesem, hogy minden érzésünk, emlékünk meg legyen.
