Hajnal csillag ő, mert olyan mint a fényes gyémánt kő
S mindig az fő, hogy vele teljen az idő
Mert az ő lelke minden pontot átsző
Bár igaz messzi, távol van, de felrepít engem így is bárhonnan
Akárhonnan, akár merre, megmutatta hogy méltó vagyok a szeretetre
Az se számít ha kevesebb lenne, távolságban is a közelséghez vezetve
Így vagy úgy de az utak is ketté válhatnak
Bár a remény a szív mélyen megmarad
Hogy nem, hogy soha, merre mennék egyedül, merre hát hova
Mindennapot borba fojtva, a felejtés dallama a gondot megoldja
Nem értem már az életet,ha útjaink elválnak megőrzöm az emlékeket
Az is talán elég lesz a szörnyűségben,
abban a kínzó üresség börtönében
YOU ARE READING
You
PoetryE könyvet neked írom kedvesem, hogy minden érzésünk, emlékünk meg legyen.
