Túl sokszor jut eszembe, már sokszor említettelek levelembe.
Azt hittem könnyebb elengedve, s még most is össze rezzenek a nevedre.
Ha keresnélek nem tudom mi lenne, lehet nem emlékszel, el lettem feledve.
De a madár most is téged keresne, hogy ne legyen el keseredve.
Utolsó napjai ezek az évnek, s jő az mit a lelkek szeretnének.
Mikor bár távol voltál, s mégis egy szóval mindent közelebb hoztál.
Amit én elhinni nem tudtam, hogy ez lehet, hogy ez igaz, hogy szívedbe jutottam.
De annak már lassan három éve, s fél, hogy eltűntél a semmibe.
Én meg zuhanok lefele, mert hiányzik a virágok istennője.
Nem lelem örömöm, boldogságom, mindenben a feladással próbálkozom.
Mert mióta te nem vagy, a hiány nyugodni nem hagy.
