Erdőben vörös rózsák virítanak
Közülük egyetlen gyönyörű akad
Mi ritka gyönyörű és oly szabad
Mert az, örök s mindig megmarad
Megmarad emlékemben kedvesen
S olyan vagy nekem te is kedvesem
Bár tudom a lehetetlenről álmodom
De érte az élet összes sebét vállalom
Mert e virág pompázó színével
Mutat reám mint az a lány szemével
Tett engem az ő örök rabjává
Válok én érte szabad madárrá
S véle élek én tovább képzeletben
S ő ki az érzelem mi érzelmetlen
Mégis mindig vágyom rá
Érzem, mint a rózsa illatát
S ha én az övé volnék
S ha ő lenne az enyém
Nem kínozna hamis remény
Nem lenne szomorú mesém
Mert ő a rózsa mi virága szívemnek
E lány a kulcsa a végtelen szeretetnek
Egyetlen oka e szörnyű életnek
Miatta e érzelmek élhetnek
