Örökké tart, örökké érzem, szemeidben a csillagos eget nézem.
Életem élem, dolgom végzem, te vagy az én egyetlen belső részem.
Te tartasz féken, te segítesz mikor lelkem oly tétlen.
Előtted én csak napokat éltem, miattad, a minden értékét már értem.
Elvesztünk a fényben, már én tőled egy sötét pontra léptem.
Vagy én, vagy te, fogd meg a kezem örökké vagy ne.
A sors csak tőled hagy le, oly erős a szerelem mint egy belső hang se.
Ha bár csillag volnék neked, de a szíved én miattam szenved.
Ahogy írtad eljön majd a végzet, s akkor elvállnak útjaink teljesen végleg.
