Reggel ébredek, mellettem egy lány kócos hajjal.
Szól hozzám édesen, mégis fáradt karcos hanggal.
Fáradt, kómás arc játéka, a nap kezdetén, nekem az egyetlen ajándéka.Mellettem fekszik közben szuszog, akkor kedvesem a jövőnkre gondolok.
Nagy levegőt vesz, és közben mélyen álmodik.
Szorosan átölel, s így hozzám e módon ragaszkodik.Reggel szólok hozzá : jó reggelt kedvesem!
Szemeiben én azt az éjszakai álmot keresem.
Vissza szól kómásan: Jó reggelt!
Nekünk már korán a nap is felkelt.Hozzá bújok, mellkasára hajtom fejem, mindezt csillogó szemmel teszem.
Arcon piros, széles mosollyal, a kávé készen lesz már azonnal.Melegen gőzölög, és térünk magunkhoz tőle.
Mind előtt, egy reggeli csókot adok neki előtte.
Fogom meg kezét, érzem sima illatos bőrét,
Aztán kezébe adom oda a meleg kávés bögrét.

YOU ARE READING
You
PoetryE könyvet neked írom kedvesem, hogy minden érzésünk, emlékünk meg legyen.