Ott száll az égen, szárnyát ki tárva, a szeretet otthonát nem találva.
Elhagyták vagy eltévedt ő tán?
Ha fáradt volt megpihent egy öreg fán.
De végül útnak indult, nem állította meg őt a fekete égbolt.
Szembe szállt vele, hogy az örök nyugalmat elnyerje.
S, hogy otthonát megtalálja, ahol már idők óta reá vár igaz párja.
Kicsi ő és elfárad, de a szívéből jövő erő egy óriási káprázat.
Mert párja várja otthonába, ez az álom utolsó és végső állomása.
S hosszú utat tett már eddig, s a hosszú úton elmegy bár meddig.
S csak halad előre, a mindenséget le győzve.
Mert szemeiben csak párja szerelme lobog előtte.
Mert a fehér madár számára, a szerelem örök jelképe.
