J
- Hazaviszem én. - hallottam meg egy tompa hangot.
- De egyedül vidd! - mondta a másik tompa hang.
- Kivel mással vinném? - sóhajtott az elsőnek hallott hang, és valaki felvett az ölébe.
- Mindegy. A lényeg, hogy vigyázz rá! És önts a töködre vizet, hátha végre megnő, és tökös leszel bocsánatot kérni! - ezután pedig képszakadás.
***
Mikor felkeltem, kint már sötét volt, ezért elbotorkáltam a lámpáig, amit felkapcsolva estem neki a falnak. Basszus, Matthewnál vagyok... Hogy kerültem ide? Ez tuti Taehyung műve... Kinyírom azt a seggdugaszt! Nagy mérgelődésem közben, az ajtó kinyílt és Matthew lépett be, egy tálcával a kezében.
- Jól vagy? Mikor keltél? - kérdezte és sietve letette a tálcát. Miután ezzel meg volt, az alkaromat óvatosan megfogva húzott az ágyhoz, és leültetett.
- Már jobban vagyok, és most keltem. - válaszoltam, magam elé nézve.
- Ne haragudj, hogy én hoztalak haza, és nem Taehyung. Én mondtam Taenak, hogy majd hazahozlak... - sóhajtott.
- De... Miért? - kérdeztem halkan.
- Mert szeretlek, Jiwoo... És igen, egy nagy barom voltam, amiért olyanokat vágtam a fejedhez, de... Bepánikoltam, hogy elveszítelek. Te vagy az egyetlen olyan lány eddig az életemben, aki megmozgatott bennem mindent is. - sóhajtott.
- Ez most egy bocsánatkérés akart lenni? - néztem a mellettem ülőre.
- Igen, az. - mosolygott kínosan.
- Hát figyelj... Egyetértek azzal, hogy barom voltál... És a bocsánatkérésbe majd csak belejössz. - nevettem el magam halkan.
- Akkor minden rendben köztünk? - vigyorgott, mint egy idióta.
- Igen. - bólintottam, Matthew pedig nagy hévvel esett neki ajkaimnak.
YOU ARE READING
☆ our wooden house || bwoo
FanfictionVan egy faház az erdő mélyén... Egy faház, amiben annyi minden történt. Egy faház, amihez annyi emléket fűzhetnek már... S egy faház, ami két embernek nagyon sokat jelentett egykor. Vajon, ha ez a bizonyos ház már nem lesz egyben mikor meglátogatják...
