☆ our wooden house || bwoo

25

*visszaemlékezés*

T

- Nem jössz? - kérdeztem a lányt, aki csak megállt és nézett.

- Nem kell hazakísérned. - mosolygott halványan.

- De én ragaszkodom hozzá. Nem akarom, hogy az én hibámból legyen veled valami. - sóhajtottam.

- Nem lesz semmi! Tényleg.... Na, menj már haza! - mosolygott, és a karomra fogva tolt a másik irányba. - Holnap találkozunk! Szia, Tae! - intett majd zsebre tett kezekkel indult el hazafelé. Még egy ideig néztem őt, de ahogy eltűnt látókörömből, sóhajtva indultam el haza. Nem akartam őt egyedül hazaengedni, de azt se szerettem volna, ha tolakodásnak veszi, hogy ennyire haza akarom kísérni. Mi igazából csak két éve ismerjük egymást, mert ugye Jiwoo a közös barátunk, és elkerülhetetlen volt a találkozásunk... És hát nem igazán merek még úgy közeledni felé, ahogy például Jiwoo szokott.

***

- Francba már... - motyogtam idegesen.

- Nyugodj meg, rendben? Hidd el, megtaláljuk őt! - fogott volna a karomra Jiwoo, ha nem kapom el a csuklóját, és teszem vissza az ölébe.

- Nem nyugszom meg! Hogy a faszba tudsz ilyen nyugodt lenni, mikor elvileg a legjobb barátnődről van szó!? Rohadt undorító! És azt el se felejtsük, hogy a legjobb barátnőm vagy, érted?! Segítened kéne nekem, nem azt hajtogatni, hogy nyugodjak meg, mikor a kibaszott rendőrség sem segít nekünk addig, amíg vér nem folyik?! - álltam fel a helyemről.

M

- Ember, higgadj már le! Kurvára leszarom, hogy szerelmes vagy-e Sominba vagy nem, de Jiwooval így ne beszélj! Legjobb barátok vagytok! Jiwoo csak jót akar neked, és ahhoz, hogy gondolkozni tudj tiszta fejjel, le kell nyugodnod! - húztam magamhoz szerelmemet, aki már a sírás határán volt.

- Tudod mit, Taehyung? - szólalt meg halkan párom, mire a fiú ránézett. - Sajnálom, hogy jó barát akartam lenni! - fejtette le magáról karjaim, és kiment a házból.

- Ez igazán szép volt! - jegyezte meg szarkasztikusan Jackson, majd rám nézve bólintott egyet, és Jiwoo után ment.

- Mondd, mire volt jó ez? - sóhajtottam és leültem a kanapéra.

- Gondolom, ha Jiwoo tűnt volna el, te se lennél nyugodt! - vágta rá.

- Taehyung... Nyilván nem lennék nyugodt, de nem csapnék ekkora fesztivált, plusz, nem bántanék meg senkit! Csendben is lehet idegeskedni, haver! Ne mást hibáztass, hanem a helyzetet. Mi csak jót akarunk. - sóhajtottam. Erre a fiú már egy fokkal nyugodtabban ült le mellém.

- Annyira sajnálom, csak... Egyszerűen csak szeretem azt a lányt, és nagyon dühít a dolog, hogy nincs meg... - motyogta, és nekem dőlt.

- Tudom, Tae, ismerlek már. De hidd el, megtaláljuk. Biztos vagyok benne, hogy jól van. - karoltam át barátom vállát.

***

S

- Ne, kérlek, ne! - könyörögtem sírva a felettem támaszkodó fiúnak.

- Mit ne? - nevetett fel gyenge ütésem után.

- Ne tedd ezt... - motyogtam nehezen. Ám a fiú nem hallgatott rám, és tovább mozgott bennem, gyorsabb tempót diktálva.

- Hallod, a végén kinyírod! - jött be valaki, akit könnyeimtől nem láthattam, de hangját könnyen felismertem.

- Ne aggódj, Sohee! Csak játszunk egy kicsit! - vigyorgott le rám.

- Hát oké, de nem én megyek börtönbe, ha mégis meghalna! - kuncogott fel unokahúgom, és elhagyta a szobát.

***

J

- Ji, várj meg! - rohant utánam Jackson.

- Egyedül akarok lenni. - motyogtam.

- Nem akarom, hogy te is eltűnj. Kérlek, hadd maradjak itt! - nézett le rám.

- Jó.. - sóhajtottam. Ebben a percben megcsörrent a telefonom, amin egy ismeretlen szám villogott. - Halló? - szóltam bele bizonytalanul.

- Jiwoo, basszus! - hallottam meg Myungjae zaklatott hangját.

- Most mit akarsz? - kérdeztem unottan.

- Komolyan nagy a baj, Jiwoo! Esküszöm, hogy nem hazudok! Találkozzunk a kávézóban, ahol Matthewt vártátok! Jöjjön mindenki! - tette le a telefont.

- Ki volt az? - kérdezte Jackson.

- Myungjae. Azt mondta, hogy nagy baj van, szóval menjünk abba a kávézóba, ahol vártuk Matthewt. De mindenki. Érzem, hogy igazat mond, siessünk! - mondtam és elkezdtem visszasietni a faházhoz, Jackel a nyomomban.

***

- Szóval... Azt mondod, hallottad a Soheeval közös barátotokat beszélgetni arról, hogy hogyan okozzon fájdalmat Jiwoonak? - kérdezte Matthew.

- Igen. Azt nem hallottam, hogy mit eszeltek ki, mert utána elmentek otthonról, de Sohee terve volt az egész, azt tudom. És Somin nagy bajban van. - idegeskedett.

- Melyikük elmebetegebb? - kérdezte Taehyung.

- Sohee egyértelműen. A haverunk inkább csak ilyen cselédnek számít nála. - sóhajtott Myungjae. Bármennyire is, nem akartam ennek hinni, mégis, mindannyiunk hitt neki. - Még a gimiben nem volt ilyen. Szerintem akkor kattant be, mikor egy régi haverunk megfektette és utána otthagyta őt. De haverok ide vagy oda... Én segítek megtalálni Somint. - mondta, és végignézett mindannyiunkon.

——————
holnap új rész, most nem tudom folytatni mert nagyon fáradt vagyok 🥲🥲🥲
Bwoo_shipper
PannaSzab4