J
- Amúgy... Egész gyorsan eltelt ez az egy hónap. - jegyezte meg Somin.
- Hát igen. Mondjuk én örülök is neki. - tapsikolt Taehyung.
- Azt gondoltuk. - nevettem fel. Sajnos, Myungjae továbbra is itt tartózkodott Koreában, és elég sokszor futottunk össze vele, ami nekem nem igazán tetszett. Hisz, kinek lenne jó, ha a középiskolás bántalmazója felbukkanna?
- Sziasztok! Hát ti? - sietett elénk mosolyogva Myungjae, ahogy beléptünk a kávézóba. Közösen sosem jártunk kávézni, de Matthew írt, hogy itt találkozzunk.
- Helló! Jöttünk kávézni egyet. Nem sokára jön Matthew is. - vigyorgott Taehyung. - És te hogy hogy itt vagy? - kérdezte. Megcsaptam a fejét, és utána lejjebb hajtottam, hogy lássa a kávézó logójával ellátott kötényt. - Oh, itt dolgozol? - nézett fel vissza az előttünk állóra.
- Hmm, Matthew, chh... - motyogta magának amit akaratlanul is, de meghallottam. Már csak azt reméltem, hogy a többiek nem hallották. Nos, igen, nem tudnak arról, hogy bántott gimiben. Csakis Matthew tud róla. - Tulajdonképpen igen. Ez a húgom munkahelye, de mivel még kórházban van a lába miatt, be kellett állnom. Imádja ezt a helyet, szóval valahogy meg kellett oldanom. - mondta. - Üljetek le oda! Ma az én vendégeim vagytok. - kacsintott rám, én pedig szemet forgatva kezdtem el tolni Taehyungot, hogy induljunk el az asztal felé. Taeha, Eric és Jackson ma nem akart jönni, ami fura, mert ők is hiányolták Matthewt az utóbbi pár hétben.
- Amúgy... Miért ciccegett Myungjae, mikor mondta Taehyung, hogy jön Matthew is? - kérdezte Somin. Na, ennyit arról, hogy reménykedtem.
------
Bwoo_shipper
PannaSzab4
YOU ARE READING
☆ our wooden house || bwoo
FanfictionVan egy faház az erdő mélyén... Egy faház, amiben annyi minden történt. Egy faház, amihez annyi emléket fűzhetnek már... S egy faház, ami két embernek nagyon sokat jelentett egykor. Vajon, ha ez a bizonyos ház már nem lesz egyben mikor meglátogatják...
