J
- Miért akarsz nekem segíteni? Egy köcsög vagyok... Taehyungnak igaza van. - sóhajtott Matthew, ahogy beléptünk a lépcsőházba.
- Mert szeretlek, Matt. Valóban igaza van Taehyungnak, de ez nem változtat az érzéseimen. - motyogtam, és elindultam a lépcsőkön felfelé.
- Én is szeretlek, Jiwoo, de... Mi van, ha valamit elcseszek annyira, hogy hiába szeretsz, nem fogsz megbocsátani nekem?! - kérdezte aggódva.
- Nem tudom... Igyekezz nem elcseszni semmit. - válaszoltam. Valóban nem tudtam erre a választ. Taehyung tuti rávágta volna, hogy szakítok vele, de én nem tudnám megtenni. Igaz, aggódom én is, mert ez a második összekapásunk volt a hónapban, és ki tudja mi lesz holnap. - Ülj le oda! Mindjárt jövök! - mutattam a kanapéra ahogy beértünk a lakásomba, majd elmentem a konyhába, hogy elővegyem a kenőcsöt és találjak valahol sebtapaszt.
- Döntöttem. - szólalt meg, miután bevittem a kellő dolgokat, és leültem elé. Érdeklődve néztem fel szemeibe, miközben az ujjamra nyomott kenőcsöt kentem a szájára - persze miután letöröltem a vért. - Egy hónapra elmegyek. Kiszellőztetem a fejem, és visszajövök. - vigyorgott, mint egy eszelős.
- És szerinted nekem ez jó? - kérdeztem halkan.
- Jiwoo... Ezt nem csak magamért csinálom. Nagy port kavart a romba döntött faház. Nem csak benned, hanem bennem is. Sominban és Taehyungban is. Ha most maradok, lehet, a jövő héten már a kórházban fogok feküdni Taehyung jóvoltából. - sóhajtott.
—————
spoiler: matthew nem megy el sehová sem, csak tervez valamit 🙈
YOU ARE READING
☆ our wooden house || bwoo
FanficVan egy faház az erdő mélyén... Egy faház, amiben annyi minden történt. Egy faház, amihez annyi emléket fűzhetnek már... S egy faház, ami két embernek nagyon sokat jelentett egykor. Vajon, ha ez a bizonyos ház már nem lesz egyben mikor meglátogatják...
