M
- Hát, szerelmeim! De rég láttalak titeket! - rohant felénk Taehyung ordibálva, ami miatt többen is felénk néztek.
- Higgadj már le, te idióta! - csaptam fejen, Jiwoo pedig csak nevetett. Megölelgette mindkettőnket, Somin pedig épp ekkor érte utol ezt a kerge birkát.
- Hah... Én már öreg vagyok ehhez. - sóhajtott fel a lány, majd ő is megszorongatott minket. - Gyertek, rávettem Taet, hogy kocsival jöjjünk ki értetek. - nevetett Somin.
- Azta, hogy sikerült? - kérdezte párom, miközben elindultunk a kocsi felé. - Ugye nem a... - sajnos vagy nem, ezt mi már nem hallottuk Taehyunggal, ugyanis a lányok előrébb siettek, így ezzel a barommal maradtam hátul.
- Mit tett, hogy beültél a volán mögé? - kérdeztem nevetve.
- Nos.. Te azt nem akarod tudni. - sóhajtott fel drámaian.
Taehyung (visszaemlékezés) ;
"- Tae... Menjünk értük el kocsival, nem fogunk kiérni! - sietett be Somin a nappaliba.
- Oké... De ugye azt leveszed magadról? - kérdeztem halkan, miközben az arcára mutattam.
- Mégis mit? - kérdezte értetlenül. - A műszempillám? - esett le neki mire céloztam. - Idióta... - rázta meg a fejét, s leült mellém, viszont én lecsúsztam a kanapéról. - Én esküszöm, megverlek! - keresztezte karjait mellkasa előtt.
- Sajnálom, édes, de jobban szeretem, amikor természetes vagy. Így is gyönyörű vagy, de... Könyörgöm. - imitáltam sírást.
- Jó... Tudod mit? Menjünk kocsival Jiwooékért, különben ez rajtam marad. - mutatott a szempillájára.
- Mindent is, kegyedért, hölgyem! - csókoltam neki kezet, s fel is pattantam a kocsi kulcsért."
- Mindent értek! - nevettem fel Taehyung szenvedő arcán.
-----------------------
Bwoo_shipper
jjk_softer
uha beindultam 🙄
egy kis boldogító ha már a legrosszabbra vársz drága kristoffom 💕
YOU ARE READING
☆ our wooden house || bwoo
FanfictionVan egy faház az erdő mélyén... Egy faház, amiben annyi minden történt. Egy faház, amihez annyi emléket fűzhetnek már... S egy faház, ami két embernek nagyon sokat jelentett egykor. Vajon, ha ez a bizonyos ház már nem lesz egyben mikor meglátogatják...
