☆ our wooden house || bwoo

KÜLÖN RÉSZ - Sephmin

szeretném letisztázni, hogy ez nem folytatása a könyvnek, de lehet belefogom tenni ezt a későbbiekben egy résznek. ez csak egy külön rész Bwoo_shipper - nek, az én szeretett Tündémnek a születésnapja alkalmából lett megírva!! 💝 innen is boldog születésnapot!! ❤️💋

-----------------------------------

S

- Pont nem jókor jött rád... - motyogtam, miközben Taehyung karját markolásztam. Igyekeztem csendben lenni, hiszen Jiwooék lent voltak a nappaliban. Átjöttek kicsit iszogatni, viszont leálltunk játszani és az volt a feladatunk, hogy be kell zárkóznunk a szobánkba. Ugyanis Taeval ma összekaptunk egy kicsit, aminek Jiwoo is szemtanúja volt. Ezzel akart minket kibékíteni, ami túlságosan is sikerült.

- Tudom.. De leszarom. - vigyorgott rám fel, miközben lekapta rólam a felsőmet és a nadrágomat is.

- Hát... Én annyira nem. - sóhajtottam fel, ahogy ismét a nyakamra hajolt és lábaimat szétnyitva nyomta térdét kényes részemhez.

***

Nem sokáig kellett várnom arra, hogy Tae bennem legyen végre, viszont Jiwooék nagyon elcsendesedtek, és ez egyet jelentett; nekem is csendben kell lennem. Tae nem várt sokat, hamar mozogni kezdett bennem, ezért ajkaim beharapva próbáltam hangomat elfojtani. A felettem lévő ajkaimra hajolt, s pár perc múlva már hevesen véve a levegőt bámultunk egymás szemeibe.

- Fájt? - kérdezte halkan. Fejem megrázva adtam tudtára hogy nem, ám látszott rajta hogy észrevette "szótlanságom". - Akkor mi a baj? Rossz volt? - simított arcomra aggódva.

- Nem ez a legjobb időzítés erre, de... Csatlakoztam Jiwoohoz. - motyogtam.

- Mármint? - ráncolta össze szemöldökeit értetlenül. - Azt ne mondd, hogy... - döbbent le hirtelen, majd kihúzódva belőlem rohant le a srácokhoz. Igen, úgy ahogy volt.

J

- APA LESZEK! - trappolt be a nappaliba Taehyung.

- Na nem! Az én Jiwoom csak az én himbi-limbim láthatja... - kiáltott fel Matthew, s mindkét tenyerével eltakarta szemeim.

- Fejezd be, idióta! - löktem el kezeit. - Úgy csinálsz, mintha buknék máséra.. - forgattam szemet, majd az ugráló Taehyungra néztem. - Szerencséd hogy a többiek már bealudtak.. Biztosan késsel kergettek volna. - rántottam vállat.

- Nem érdekel! Apa leszek. - vigyorgott idiótán.

- Taehyung, gyere vissza! - jött le Somin is. Vigyorogva álltam fel, s kezét megfogva húztam magam után a szobájukba. Nem foglalkozva Taehyung kiáltozásával és párommal, aki nem sokkal később csatlakozott a baromhoz.

-------------------------