J
- Na és... Hogy megy az élet? - törte meg Taehyung a kínos csendet.
- Ah, nagyon jól! Sydneyben élek, és imádom! Most a szüleimhez jöttem haza, mert a húgom kórházba került. Balesete volt, anyumék meg nehezen viselik. - sóhajtott.
- Mi történt a húgoddal? - kérdeztem.
Nem igazán érdekelt, de Taehyung is jelen volt, és nem akartam vele bunkó lenni előtte.
" - Na, mi van, méregzsák? - kérdezte vigyorogva Myungjae.
- Akadj már le rólam végre! - válaszoltam sírva.
- Jiwoo? - sietett mellém Matthew. - Mit csinálsz? Normális vagy? - nézett Myungjaera, aki vigyorogva állt fel előlem. Én továbbra is a földön guggoltam, Matthew pedig leült mellém, és magához szorított.
- Én teljesen normális vagyok... És te normális vagy ilyen nőt szeretni? Kész hiszti az egész csaj! - nevetett fel, és zsebre tett kezekkel elindult kifelé.
- Ne hallgass rá, rendben? - fogott fejemre, és a vállára hajtotta azt. - Itt vagyok, ne sírj! - puszilt a fejemre. "
- Hát... Ment át az úton, és a pasijával beszélgetett telefonon. A kamion sofőr meg nem látta, szóval... Elütötték. - mesélte, miközben végig a szemembe nézett. Bárcsak itt lenne Matthew...
- Ez szörnyű! - szörnyűlködött Tae. Megforgattam szemeimet, hiszen biztos voltam benne, hogy csak kitalálja.
- Hát... Igen. - húzta el száját. - Na, és... Együtt vagytok? - kérdezte vigyorogva. Túl gyors téma váltás... Gyanús.
- Dehogyis! Legjobb csajszi barátom! - karolta át a nyakamat Tae, és magához húzott annyira, hogy arcunk össze nyomódjon.
- Engedj már el, szarházi! - lökdöstem el magamtól nevetve.
- Látod? Nem szeret. - nevetett fel Taehyung.
- Hmm, az király! - vigyorgott Myungjae.
YOU ARE READING
☆ our wooden house || bwoo
FanfictionVan egy faház az erdő mélyén... Egy faház, amiben annyi minden történt. Egy faház, amihez annyi emléket fűzhetnek már... S egy faház, ami két embernek nagyon sokat jelentett egykor. Vajon, ha ez a bizonyos ház már nem lesz egyben mikor meglátogatják...
