☆ our wooden house || bwoo

29

T

Megálltam az ajtó előtt, mert azt hittem, hogy utánam jön, ám csak egy csattanást hallottam bentről. Egyből visszamentem a házba, és egy földön fekvő Somint találtam. A lányhoz rohantam, és már-már sírva vettem fel a karomba, majd vittem a szobájába.

- Annyira sajnálom.... Ez is miattam van! Ha nem szeretnélek, és nem lennék ekkora barom, te most jól lennél... - fektettem le az ágyára, majd fejét az én ölembe tettem - persze miután leültem az ágyra.

- Nem... Nem a te hibád... - nyitotta ki lassan a szemeit, miközben lassan arcomra tette kezét. - Köszönöm, Taehyung! - mosolyodott el halványan, miközben újra lecsukta szemeit. Mosolyogva kezdtem simogatni a lány arcát, és nem is tudom miért, de elsírtam magam, ahogy őt néztem. Könnyeim az ő arcára pottyantak, de ő csak mosolyogva szenderült mély álomba.

***

J

- Mattie! - rohantam páromhoz boldogan.

- Igen, Jiwoo? - fordult felém mosolyogva.

- Anya és apa jön hozzánk holnap! - ugráltam. Matthew arcáról lefagyott a mosoly, és nem örült annyira, mint én.

- Hozzánk? - kérdezte döbbenten.

- Igen. Rég voltak itt. - válaszoltam. - Miért nem örülsz? - biggyesztettem le ajkaim és páromhoz bújva néztem fel rá.

- Mert tudom, hogy nem kedvelnek. - sóhajtott és visszaölelt.

- Nem lesz semmi baj. Az öcsém is jön velük, ha vele jól fogsz bánni, hidd el, nem lesz semmi bajuk veled. - mosolyogtam.

- Olyan vagy mint egy nyuszi. - kapott fel karjaiba, és összedörgölte orrainkat.

- Te meg egy óriás vagy! - tártam szét hirtelen karjaim, ami miatt Matt majdnem elejtett, de még időben megkapaszkodtam benne, és nevetve vitt a szobámba, ahol az ágyra letéve, csikizni kezdett. Kínzásom után, mosolyogva hajolt ajkaimra, és lassan becézgetve egymás ajkait feküdtünk az ágyon.

------
Bwoo_shipper
PannaSzab4