J
- És... Miért nem szóltál? Én tudom, hogy nem egyszerű erről beszélni, de... Mindig melletted lettem volna! - háborodott fel Taehyung, miután kiléptünk a kávézóból.
- Matthewt találtam akkor az egyetlen kiútnak. Nem akartam rátok zúdítani, hiszen... Tudom, hogy milyen hamar idegesek lesztek. - sóhajtottam.
- Hidd el, hogy akkor nem lettünk volna azok. Most viszont ideges vagyok Myungjaera! - állt meg Tae. Sejtettem, hogy vissza akar menni, és ő is megverni Myungjaet, ezért elé álltam, és megöleltem.
- Rendben vagyok, Taehyung, tényleg. - néztem fel rá mosolyogva. - Na, meg... Eleget kapott már, Matthewtól is. - nevettem fel.
- Hahj... Te vajszívű! - csípte össze ujjaival az arcomat, mint ahogy a nagyik szokták az unokáknak.
- Skacok... Nekem még lenne egy kérdésem... - szólalt meg Somin. - Jól érzem, hogy Myungjae az oka a faház megépülésének? - kérdezte.
- Igen... - engedtem el Taehyungot. - Matthewal akkor sokat jártunk ki oda az erdőbe, és sokszor a faház helyén ültünk egészen estig. Azért tűntünk el olyan gyakran. - mondtam. - Oda jártunk ki beszélgetni, és csak úgy hülyéskedni. - mosolyogtam az emléken.
- Így is jöttünk össze... Az egyik napon, kimentünk a faház helyéhez, és elterveztük, hogy hogy lesz a berendezés. Aztán viszont már kint ültünk a házuk előtt, mikor esni kezdett az eső. Gyönyörűnek találtam már korábban is Jiwoot, de akkor... Szóval megcsókoltam, és igaz, az elején ellökött magától, de utána ő maga csókolt meg. - kuncogott Matthew, és magához húzott.
————————
Bwoo_shipper
PannaSzab4
YOU ARE READING
☆ our wooden house || bwoo
FanfictionVan egy faház az erdő mélyén... Egy faház, amiben annyi minden történt. Egy faház, amihez annyi emléket fűzhetnek már... S egy faház, ami két embernek nagyon sokat jelentett egykor. Vajon, ha ez a bizonyos ház már nem lesz egyben mikor meglátogatják...
