☆ our wooden house || bwoo

67

*4 hónappal később*

M

Sajnos, vagy nem, de minden kismamánál bekövetkezik egy idő után a hangulatingadozás. Nos, Jiwooval is ez történt két hónappal ezelőtt. Volt, hogy serpenyővel kergetett, amiért nem a jó helyre tettem vissza a poharam. És a vicc az egészben, hogy csak pár centivel raktam arrébb, mint ahogy volt előtte. Előfordult az is, hogy elhordott mindenkit, elküldte őket melegebb éghajlatra, pedig aznap csak ketten voltunk.

- Haver.. Meddig kell még ezt tűrnöm? - csúsztam lejjebb a bár széken, a plafont bámulva. A sörös üvegem szorongatva vártam, hogy Jackson válaszoljon valamit.

- Matt... - sóhajtott egyet. - Értem, hogy stresszes vagy, ez ilyenkor természetes, de most úgy őszintén... Ha majd megszületik a kicsi, neki több "problémája" lesz, mint most van Jiwoonak. Jobb, ha minél előbb hozzászoksz, mert így nem lesz jó vége. - csóválta meg a fejét, s belekortyolt a whiskybe.

- Tudom, és nem is az zavar, hanem... Állandó jelleggel engem csesztet, és néha már falramászok a megjegyzéseitől. - imitáltam sírást.

- Idióta, higgadj le! - bökte meg a fejemet Jack.

- Ideje lenne hazamennem, Jiwoo már biztos ideges... Megint... - motyogtam, majd egy nagyot sóhajtva felálltam a székről.

- Csak légy türelmes. Semmi mást nem kell megváltoztatnod. - paskolta meg a vállamat, s egy köszönés után leléptem.

***

- MATTHEW! - hallottam meg Jiwoo hangját, majd csak annyit éreztem, hogy egy test nekem csapódik.

- Hé, Szívem, óvatosan! Vigyázz a pocakodra! - toltam el magamtól őt lassan, s a homlokára pusziltam. A hasát is megsimiztem, majd szemeibe nézve szólaltam meg ismét. - Hiányoztam? - kérdeztem mosolyogva, párom pedig nem válaszolt, csak ismét hozzám bújt. - Baj van, Édesem? - kérdeztem, miközben a fejére simítottam.

- Nincs... Csak... Jó így. - motyogta.

————————
Bwoo_shipper
jjk_softer