J
A mai napig nem értem, hogy miért akadt ki ennyire, de szerintem már ő is rájött, hogy jogos volt a kérdésem. Valaki azt akarta, hogy mi ne legyünk együtt többé, amibe rossz belegondolni is. Egyikünknek sem tűnt fel, hogy akárki is a rosszat akarja nekünk.
- Jól vagy, Jiji? - ült le mellém Jackson aggódva. - Ne haragudj, hogy nem figyeltem, csak beleéltem magam! - sóhajtott és átkarolta a vállam.
- Hallottam, hogy Sohee mit mondott Matthewnak. Rólam volt szó... És Matt miattam ilyen szerintem. - sóhajtottam.
M
- Hidd el, Matt... Tuti, hogy most is magát hibáztatja. Ő szeret téged, és nem kérdezett akkor hülyeséget. Könyörgöm, beszéld meg vele. - sóhajtott Sohee.
- De... Sohee... - sóhajtottam én is.
- Nincs "de", Matthew! Kérj tőle bocsánatot! - mondta, és ezután neki állt tovább keresgélni.
J
- Sominnal mi történt, hogy nem beszéltek? - kérdezte Jack.
- Vele is összekaptam. Miután Matthew otthagyott a romok közt, feljött hozzám, és tartott egy fejmosást arról, hogy miért menjek utána, meg hogy semmi értelme annak, hogy sírok... - motyogtam. Már hazafelé tartottunk, ugyanis Jack is abba az irányba lakik, amerre én. Eric szintén, viszont ő ugye nem jött velünk.
- Hahj... Most haragszom Sominra.. Ott kellett volna lennie melletted, és támogatnia téged. Nyilván rosszul esik, ha a párja ilyet mond valakinek... - ölelt magához.
YOU ARE READING
☆ our wooden house || bwoo
FanficVan egy faház az erdő mélyén... Egy faház, amiben annyi minden történt. Egy faház, amihez annyi emléket fűzhetnek már... S egy faház, ami két embernek nagyon sokat jelentett egykor. Vajon, ha ez a bizonyos ház már nem lesz egyben mikor meglátogatják...
