J
"- Jiwoo... Öhm, én... Nem akarok tolakodónak tűnni, de... Átázott a nadrágod... - hajolt a fülemhez Matthew.
- Mi? Úristen... - nyúltam a felsőmért, hogy magamra tekerhessem.
- Várj, ha azt leveszed, megfázol! - fogta le a kezeim. - Tessék. - vette elő az edzős pulcsiját és a derekamra kötötte. - Nagyon fáj a hasad? - kérdezte aggódva.
- Uhum.. De már csak egy óránk van, azt kibírom. - válaszoltam és neki dőltem a szekrénynek.
- Nem érdekel. Hazaviszlek. - jelentette ki, és a felénk tartó igazgatóhoz ment.
-... Jó, menjetek, de több ilyen nincs! - mondta az igazgató, Matthew pedig sietősen jött vissza hozzám. Felvett a hátára, és a táskámat - meg persze a sajátját - megfogva indult el velem hazafelé."
- Min töröd a fejed? - ült le elém Matthew.
- Igazából csak a középsulis esetemen. - nevettem fel. - Amikor női problémáim voltak.. - pontosítottam, Matthew pedig szintén nevetni kezdett.
- Oh, így már emlékszem! - válaszolta nevetve. - Most is megvan? Vagy csak úgy gondolkozol? - kérdezte.
- Nem, holnap kellene jönnie. De már érzem, mert rosszul vagyok. - mondtam, és párom ujjait kezdtem el piszkálni.
- Akkor miért nem fekszel? Nyomás az ágy! - kapott fel az ölébe, és bevitt a szobánkba. Miután Taehyunggal végeztünk a fodrásznál, és vagy két óra hosszát válogattuk a ruhát, hogy mit vegyen fel, hazajöttem, és azóta itt ülök.
T
Már a megbeszélt helyen vagyok, de Somin még sehol. Bár én felajánlottam neki, hogy elmegyek érte, elutasította. Mondjuk még időben van, de félek, nem jön el...
YOU ARE READING
☆ our wooden house || bwoo
FanficVan egy faház az erdő mélyén... Egy faház, amiben annyi minden történt. Egy faház, amihez annyi emléket fűzhetnek már... S egy faház, ami két embernek nagyon sokat jelentett egykor. Vajon, ha ez a bizonyos ház már nem lesz egyben mikor meglátogatják...
