Bizhatok benned? |Xiaoven modern au|

14.

Xiao végül tényleg Ventiékel maradt az estére. Nagy meglepetésére igazán jóban lett Carmenel. Ő egy kicsit másabb mint Venti, nyugodtabb és halkabb mint ő. De ha a hajuk vége nem lenne más színű és a szemük akkor nagyon könnyű lenne össze keverni őket.
-Amúgy anyának mióta van barátnője?
Kérdezte Carmen.
-Pár hónapja? Ha jól emlékszem ezt mondta.
Gondolkodott el Venti.
-Fiúk! Gyertek kész a vacsora!
Hallották meg Jean hangját.
-Megyünk!
Mondta Venti. Mindannyian leültek az asztalhoz. Egy hosszú kínos vacsora helyett egy egész mokás hangulat alakult ki. Bár Ventivel egész nehéz unatkozni.
-Amúgy Carmen te, hogy álsz a lányokkal?
Kérdezte Jean mosolyogva.
-Hát mostanában elkezdtem beszélgetni valakivel, de még eddig semmi komoly.
Rántotta meg a vállát.
-Amúgy Venti hoztam neked valamit.
Mondta Carmen.
-Igen? Mit? Mit?
Nézett rá izgatottan.
-Nyugalom, majd meg látod. Vacsora után megkapod.
Mosolygott Carmen Venti meg össze ráncolta a homlokát.
-Ha csak később adod oda nekem akkor miért mondtad el most.
Duzzogot Venti. 10 perc múlva Venti be fejezte az evést és nagy szemekkel nézett a mellette ülő tesvéréte.
-Oké, oké. Oda adom.
Rázta meg a fejét mosolyogva Carmen. Majd feláltak, Venti meg fogta Xiao kezét és húzta őt is maga után.
-Gyerünk muti! Kiváncsi vagyok!
Mondta mosolyogva miközben még mindig Xiao kezét fogta. Amitől Xiao egy kicsit elpirult. Carmen csak mosolyogva nézett Xiaora.
-Oké tessék.
Nyújtott át neki egy szatyrot. Venti izgatottan nézte meg mi van a szatyorban. Egy pulóvert húzott elő.
-Te komolyan meg vetted nekem?
Nézett rá mosolyogva.
-Mondtad, hogy tetszik neked szóval meg vettem.
Venti meg ölete.
-Köszönöm! Már nagyon régóta akartam ezt a pulcsit de sehol nem találtam.
Mosolygott Venti.
-Hát egy kicsit pont ezért is reménykedtem abban, hogy már nem vetted meg.
Vakarta meg tarkoját Carmen. Venti szinte egyből fel vette. Majd Xiao felé fordult.
-Naa? Hogy ál?
Kérdezte izgatottan Venti. Vicc nélkül tényleg jól nézett ki, bár Venti miben nem néz ki jól.
-Nagyon jól nézel ki vagy is jól ál.
Mondta Xiao egy kicsit hadarva. Venti arca is kipirult. Xiao még soha nem bokolt neki, ez most teljesen zavarba hoztam. Az igaz, hogy amióta össze jöttek azóta kedvesebb és probál nem ideges lenni ha valami olyat csinál Venti de még eddig nem bokolt neki. Csak annyira várt, hogy jól ál neki nem azt, hogy jól néz ki. Másnak lehet ez nagyon hasonlónak tűnik de Ventit ez zavarba hozta. Ez azt jelenti, hogy Xiao vonzónak találja? Ilyen gondolatok jártak Venti fejében.
-Uhm magatokra hagyalak titeket?
Nézett rájuk Carmen.
-Eh? Miért kéne?
Nézett rá Venti kérdően.
-Ne legyél ilyen félénk Venti~ Nekem el mondhatod! Tudod, hogy mindig rájövök ha valamit titkolni probálsz.
Én jöttem rá először, hogy transz vagy tudod, hogy mindenre rájövök, ti meg elég furán viselkedtek egymással.
Karolta át Venti nyakát és rámosolygott. Venti ránézett Xiaora.
-Áh! El is felejtettem! Xiao legutóbb nálam hagytad a...pénztárcádat gyere vissza adom!
Majd be is húzta a szobájába Xiaot.
Sóhajtott eggyet majd rá nézett.
-Na és most?
Nézett rá Xiao.
-Elmonjduk?
Kérdezte Venti.
-Hát..öhmm...nem tudom
Motyogot Xiao.
-Csak Carmen fog tudni róla, a te vagy az én szüleim nem fognak még ne aggódj, nem akarom el siettni, de ő már is rájött, bár nem lepödök meg róla van szó. De ha neked is jó.
Nézett rá már egy picit komolyabban.
-Ha csak ő fogja tudni akkor nekem jó.
Majd egy kis idő múlva meg hallotak az ajtón egy kopogást majd Carmen bejött.
-Rosszul hazudsz öcsi.
Rakta rá a kezét Venti fejére.
-Ne hívj így! Csak egy kicsivel születtél előbb mint én!
Rakta keresztbe a kezét.
-Na de most komolyan, nekem mindent el mondhatsz.
Simogatta meg a fejét, majd Venti ránézett Xiaora aki csak bólintott egy kicsit, majd vissza nézett a tesvérére.
-Jó igen eggyüt vagyok, de csak pár napja szóval ne mond el még anyáéknak.
-Ne aggódj, tudod azt, hogy nem mondanám el.
Mosolygott Carmen.
-Legalább jó izlésed van a palik terén.
Nézett rá egy széles mosollyal.
-Csak irigy vagy, hogy én nem vagyok szingli.
Lökte meg Venti a vállát.
-Gonosz.
Nyújtotta ki a nyelvét Carmen. Néha olyan különbözőek tudnak lenni de egyszer olyan egyformák is. Venti átkarolta Xiao kezét és kinyujtotta Carmenre a nyelvét.
-Xiao segíts! Carmen gonosz velem!
Mondta dramatikusan Venti.
-Te tesvéred te gondod.
Sohajatot Xiao.
-Mondtam már, hogy bírom a barátodat?
Mosolygott Carmen.
-Gonoszak vagytok!
Nyafogot Venti. Hamarosan vissza mentek a konyhába.
-Gyertek már csak rátok vártunk, Lisa csinált sütit.
Mondta Jean. Venti szemei újra felcsillantak. Aztán mindannyian újra leültek az asztalhoz. Xiao egy ilyen esetben kényelmetlenül érezte volna magát de most egész jól érezte magát.
-Qiqi sütit szeretne!
Mondta Qiqi miközben kinyujtotta a kezét.
-Tessék Qiqi.
Nyújtotta oda neki Lisa. Majd aztán mindenki elkezdett enni egy-egy sütit. Egész finom volt. Venti szinte végig beszélte az egészet. Ő szinte mindenről izgatottan beszélt. Venti mégjobban elmosolyodott és megsimogatta Xiao combját. Xiao hirtelen ránézett és Venti meg csak tovább mosolygott mint ha semmi sem történt volna. Majd csak tovább simogatta a combját. Xiao egy kicsit össze ráncolta a homlokát és kipirult az arca.
-Mi a baj Xiao? Vörös az arcod.
Nézett rá Jean.
-Semmi, csak egy picit melegem van.
Mondta Xiao.
-Hát igen egy kicsit meleg van.
Mosolygott rájuk Carmen. Xiao még jobban össze ráncolta a homlokát és ránézett Ventire.
-Bocsi.
Mondta halkan kuncogva. Majd elengedte a lábát. Venti csak még jobban élvezte a helyzetet ahogy látta Xiao vörös arcát. 10 perc múlva már mindenki ment a saját dolgára. Lisa és Jean beszélgettek, Carmen a lányokkal játszot, Xiao meg Venti fent voltak a szobában.
-Ugye, hogy nem csak vacsorára maradtál?
Kérdezte Venti.
-Miért?
Nézett rá kérdően Xiao.
-Mert nem akarom, hogy még elmenjél.
Hajtotta a fejét Xiao vállára.
-Nem is fogok elmenni.
Motyogta Xiao.
-Még egyszer bocsi azért, szimplán csak szeretlek egy kicsit piszkálni de szólj ha már túlzás. Nem akarom, hogy kényelmetlenül érzed magad vagy mérges legyél rám. Ijesztő vagy amikor ideges vagy!
Nézett rá Venti.
-Hát néha tényleg idegesítő vagy.
Ráncolta össze a homlokát és ő is ránézett.
-De attól még szeretsz ~ Ugye?
Mosolygott Venti, amire Xiao arca kipirult és elnézett.
-Nem kell ki mondanod még ha ez még nagyon zavarba ejt téged.
Simogatta meg az arcát.
-Engem ugyan nem!
Vágta rá Xiao.
-Akkor mond ki, hogy szeretsz és néz a szemembe.
Fordította Venti Xiao arcát felé. Az arca egyre jobban kipirult és probálta kerülni a szemkontaktust.
-Szeretlek.
Motyogta halkan.
-Hm?
Piszkálta tovább Venti.
-Legyél ezzel még meg elégedve! Nem mondom ki még egyszer.
Lassan Xiao arca már jobban hasonlított egy paradicsomra mint rá. Még ha nem is akarja hangosan ki mondnai tényleg zavarba ejette. Szoha nem kellet másnak ilyet mondania, az apján kívül. De ez már teljesen más! Venti ahogy nézett rá egy lágy mosollyal és enhyén kipirult arccal és csillogó szemekkel, telejesen zavarba hozta. Bár Venti teljesen meg értette azt, hogy ez még öt zavarba hozta és nem tudja még így nyíltan ki mondnai és egyáltalán nem zavarta, de Xiaot nagyon is. Tudta, hogy egy selejt és soha nem fogja tudni azt meg adni Ventinek amit egy normális ember meg tudna.  Pláne a párkapcsolatok felé való hatalmas tudatlansága is közre játszott. De attól félt, hogy őt is tönkre fogja tenni. Bárki aki túl közel kerül hozzá és meg ismeri már többé nincs is vele. Elhagyák az emberek. Venti is ezt fogja tenni ha rájön, hogy nem tudja elviselni tovább Xiao rossz mentális problémáit, pláne azért sem mert neki is meg vannak a saját bajai. Miért is akarna egy depressziós, dükezelés problémás emberel foglalkozni, miközben Venti sincs a legjobban. Xiao fél attól, hogy tönkre teszi Ventit, ezért is akár változni. Bejött végre az életébe az egyetlen reményforrás mondhatni már az élete egyetlen értelme, nem akarja el pusztítani.