Bizhatok benned? |Xiaoven modern au|

23.

Xiao elaludt. Nyugodt volt. De Venti nem tudott nyugodt lenni. Még soha nem látta ilyennyire kiakadni. Körübelül csak egy 5 perc kellet, hogy elaludjon miután meg nyugodott. Bár az már neki is feltűnt, hogy ha ideges akkor sokkal fáradtabb utána. Majd meg hallota az ajtó halk nyíkorgását és Zhongli lépett be a szobába.
-Azt hittem már el mentetek.
Mondta halkan Venti nehogy fel keltse Xiaot.
-Hát igen, de itt hagytam a táskám szóval vissza fordultunk és gondoltam ha már itt vagyok beszélek egy kicsit Xiaoval. De ahogy látom te már meg oldottad.
Egy kisebb mosoly húzódott végig Zhongli arcán.
-Hát mondhatjuk úgy is.
Motyogta Venti, aztán elnézett Xiao felé.
-Beszélhetünk egy kicsit?
Nézett vissza rá Venti, Zhongli nem mondott semmit csak rá bólintott. Venti óvatosan kimászot az ágybol és Xiao kezei közül, mert hát nem akart fel kelteni. Mind a ketten kimentek a szobából majd bementek a nappaliba ahol Childe várta Zhonglit. De az ő nagy melgepetésére mind a ketten leültek a kanapéra, egy kicsit ez kiváncsivá tette szóval közelebb ment hozzájuk, hogy halja a bekövetkezendő beszélgetést. Venti egy ideg csak csöndben ült a mellete lévő férfi mellet, majd elkezdte össze szedni a gondolatait. Majd ránézett Zhonglira, már nyitótta volna ki a száját, hogy mondjon valamit de Zhongli megelőzte.
-Hagyd.. Tudom miről akarsz kérdezni. Ami az előbb történt úgye?
Kérdezte Zhongli, egy kis habozás után Venti rábólintott. Childe már nem is figyelte annyira érdeklődve a történteket mivel már tudta mi lesz.
-Ez ez kicsit hosszú történet. Tudod azt, hogy Xiao egy...mondhatjuk egy kicsit problémás ember. Makacs és rengeteget vannak dükitörései. Tudod Xiaonak mindig is volt rengeteg baja még kis korában is de egy pár éve rosszabb lett. De mielőtt elmondanék mindent lenne egy kérdésem. Ti eggyüt vagytok?
Kérdezte Zhongli.
-Mhm...már egy fél éve.
Motyogta Venti.
-Értem. Há akkor úgy gondolom, hogy meg érdemled, hogy tudjad. Mind a kettőtök érdekében. Xiao meg említette az anyját. Ő már lassan 8 éve halott. Egy autó balesetben meg halt. Miközben Xiao vele volt. Ő meg úszta egy pár szebbel és egy kéz törésel, de ő nem volt már ilyen szerencsés. Xiao látta ahogy az anyja elvérzik amikor mindössze csak 13 volt. A mentősök úgy találták meg őt, hogy a karjaihoz volt bújva. Nem akart elmenni, nagyon nehéz volt elhozni onnand őt. Napokig nem beszélt, még velem sem. 14 éves korában szichiátriára küldték, valamennyit segítet. De még mai napig rémálmai vannak. Magát hibáztatja mivel ő vette rá, hogy vigye el.
Mondta miközben vett egy mély levegőt.
-Bárki mondhatott neki bármit, mindig magát hibáztatta. Tudom Xiao nagyon is makacs és néha bunkó is tud lenni, de... Kérlek tudom azt, hogy lehet nagy kérdés de próbáld meg egy kicsit meg érteni. Úgy érzi, hogy senki nem érti meg, pont ezért van erre szüksége.
Mondta Zhongli. Majd rárakta a kezét Venti vállára.
-Ugye Xiao nem szokott sokat idegeskedni? Hozzá közel álló emberekkel nem szokott erőszakos lenni ...De Xiao kiszámíthatatlan tud lenni, már tud saját magán uralkodni de azért aggódok mind a kettőtőkért.
Mondta Zhongli.
-Ne aggódj. Már mindent meg beszéltünk. Néha szokott idegeskedni, de még soha nem volt ilyen.
Mondta már én egy kicsit hangosabban Venti.
-Ez egy kicsit meg nyugodtató, de... Köszönőm.
Mondta Zhongli.
-Eh? Mit? Nem csináltam semmit.
Nézett rá enyhén zavarodottan.
-De nagyon is sokat tettél, nem is igazán tudom, hogy monjdam. Xiao más, de a jó értelemben.
Gondolkodott el egy kicsit Zhongli, hogy hogyan is mondja, de Childe közbe szólt előbb.
-Boldogabbak tűnik.
Mondta Childe miközben rárakta a kezét Zhongli vállára.
-Mondhatjuk úgy is.
Bólintott Zhongli. Majd Childe csak el mosolyodott.
-De gyér menjünk, ne zavarjuk őket tovább.
Mosolygott Childe. Hamarosan Venti most már tényleg egyedül maradt Xiaoval. Már az eleje óta tudta, hogy valami van Xiaoval, de nem gondolta azt, hogy ilyen súlyos lehet. Az a sok seb... Szóval innend van. Azt hitte, hogy eddig mindig észre vette ha valami gond van Xiaoval. De rosszul hitte. Lehet még sem ismeri Xiaot olyan jól mint azt hinné. Az ajkait össze préselte és egy kicsit meg szorította a kanapénak a támláját.
Majd egy halk sóhaj hagyta el az ajkait, és vissza ment a szobába. Xiao még mindig aludt. Olyan nyugodtnak látszott. Oda ment hozzá és leült az ágyra majd óvatosan nehogy fel keltse meg simogatta az arcát. Másnap Xiao elég korán fel kelt. Még 6 óra sem volt. Bár elég korán elaludt. Venti még aludt, a feje Xiao melkasán volt és az kezét fogta. Xiao egy ideig a plafont bámulta. Még csak most kellt fel de a gondolatok egyből elárasztották az ágyat. Aggódott azért, hogy Venti esetleg mérges rá. Talán tényleg vissza kéne mennie a pszichológushoz? Még kéne már tanulnia magát kontrollálni. Lassan 22 éves már a fenébe is. De még is úgy viselkedik néha mint egy kis gyerek. Valyon ha el mondja Ventinek ő tudna neki segíteni? Vagy már neki is elég az a baj ami neki van? Egy ideig csak feküdt az ágyban majd egy idő után felkelt onnand óvatosan, probálva nem felkelteni Ventit. Vagy is csak probálta. Mikor már az ajtónál volt meg hallodta Venti hangjátm
-Mmm..Xiao? Hová mész?
Kérdezte halkan miközben meg dörzsölte a szemét.
-Oh bocsi nem akartalak fel kelteni. Csak kimegyek egy kicsit levegőzni.
Mondta Xiao.
-Nem tudsz aludni?
Kérdezte Venti miközben felült az ágyában.
-Nem igazán.
Motyogta Xiao.
-Hm...Van egy szálad?
Kérdezte Venti miközben nyújtozkodott. Xiao bólintott eggyet. Hamarosan már mind a ketten kint áltak az erkélynél.
-Nem kellet volna kijönnöd velem ha nagyon fáradt vagy.
Nézett rá Xiao. Venti csak meg rázta a fejét miközben bele szívott a kezében lévő cigarettába.
-Nem nagy gond. Már nem vagyok annyira fáradt amúgy sem. Na meg nem azt mondtad, hogy leszoksz?
Nézet rá mosolyogva Venti.
-Te is ezt mondtad.
Vágyott vissza Xiao.
-Tusé.
Nevette Venti. Majd meg támasztotta a fejét a kezével. Venti egy kicsit közelebb ment Xiaohoz, ő meg a szabad kezével átkarolta Venti derekát.
-Még egyszer bocsi azért ami történt.
Mondta Xiao miközben óvatos meg simogatta a derekát.
-Mondtam már, hogy nincs gond. Nem vagyok mérges rád.
Mosolygott lágyan Venti.
-Meg ezt már egyszer meg beszéltük amúgyis.
Mondta Venti.
-Tudom de...
Mielőtt még Xiao végig mondthata volna Venti félbe szakította.
-Nincs de! Ne legyél ilyen szigorú magaddal. Mindenkivel elő fordul, hogy néha egy kicsit túlzásba esnek és nem gondolkodnak tisztán, na meg ideges voltál.
Egy kis idő után Venti ráhajtotta a fejét Xiao vállára.
-Hát...ha azt mondod, hogy nem haragszol rám, akkor hiszek neked.
Mondta Xiao majd egy ideig csönd lett köztük.
-Uhm...Xiao. Lehet ez egy kicsit most le fogja rontani a kedved, de jövöhéttöl egy ideig nem leszek itt.
Mondta Venti.
-Ezt, hogy érted? Ugye, hogy nem mész el?
Nézett rá zavarodva Xiao.
-Nem, vagyis igen. De csak egy hétre. Carmenél leszek és nem leszek itt egy hétig. Csak gondoltam előre szólok.
Mondta Venti.
-Oh értem...
Motyogta Xiao.
-Ne aggódj egy hét nem olyan sok idő.
Mosolyogot Venti. Ja... Nem is olyan sok idő egy hét. Igaza van. Csak nem lehet olyan rossz, még is csak egy hét az egész.