Bizhatok benned? |Xiaoven modern au|

29.

WOHOOOO UTOLSÓ FEJEZET💃💃💃
Mindig olyan furcsa befejezni egy könyvet:/ Na meg egy kicsit kitérek Kazuha és Heizou kapcsolatára🎉

A zene hangos volt.. mindenhol alkohol illat... Izgalom... Kazuha izgatottnak érezte magát... Xiao Ventivel volt...ő meg kettesben Heizouval ... Ma igen jól nézét ki... Nem mint ha máskor nem nézet volna ki jól. A haja fel volt kötve egy magas cofba egy szük trikóban volt egy bő rövid nadrágban volt. Egyszerűen tökéletesen nézet ki..  Nem tudta nem nézni az arcát.. Heizou izgatottan mesélt, hogy milyen volt a hete.
-Na és te, hogy vagy Kazuha?
Nézett rá egy mosollyal. Gyönyörű volt...
-Egész jól vagyok, nem igazán szoktam ilyen helyekre jönni. De nem bántam meg.
Mosolygott Kazuha.
-Én sem. Néha szoktam én ilyen helyekre jönni.. de néha azért jó egy kis szórakozás... Pláne, hogy most veled eltudtam jönni. Ennek örülök.. amíg az a kettő elvannak egymással addig legalább mi sem fogunk unatkozni, még egy kör? Most én fizetem.
Heizou mosolygott és vet még két italt.
-köszönöm.
Kazuha a kezébe vette a poharát és bele kortyolt. Az alkoholt kezdte egy kicsit meg érezni, de nem igazán annyira még. De kezdte furcsán érezni magát...ez már nem az alkohol volt... Vagy talán még is az? Ki tudja.... De ahogy ránézet Heizoura...mint ha az idő meg ált volna...és csak ők voltak.. senki más.. Heizou csak ránézett egy hatalmas mosollyal. Kazuhát meg mint ha meg szálták volna. Meg ragadta Heizou kezét közelebb húzta magához és megcsókolta. Lehet az alkohol hibája, lehet már csak ez a kis löket kellet neki. Vagy már meg unta a várakozást. Ki tudja.. de nem érdekelte, csodálatos pillanat volt ez. Tényleg úgy érezte mint ha az idő meg ált volna köztük és csak ők lettek volna. Senki más nem számított. Lehet a szíve le is állt egy pillanatra vagy kettőre amikor még érezte Heizou kezét az arcán és, hogy lágyan vissza csókolt. Wow... Tényleg csak ennyit jutott az eszébe, hogy wow... Majd egymásra néztek. Lehet az alkohol tényleg a fejükbe szált.. de élvezték mind a ketten.. és semmi áron nem akarták, hogy ez a perc véget érjen...
...

Csönd...Minden olyan csöndes. De nem is olyan nagy gond. Tetszett neki. De várjunk...még is hol vagyok? Mit keresek itt? Venti megpróbált felülni de nem sikerült neki, túl fáradtnak érezte magát.
-Ven...
Homályos volt a látása. Nem tudta ki beszél. Nem látta...alig hallotta. Úgy érezte mint ha végig tudná most aludni az egész napot. A szemeit nehezen tudta nyitva tartani. De szép lassan egyre egyszerűbb lett. A látása is egyre jobb lett. A fejét elforditotta a hang felé.
-Még egy kicsit lehet össze lesz zavarodva mivel nem rég kelt fel, de minden más rendben ment.
Ki? Ez a hang még annyira sem volt neki ismerős. Miért minden ilyen világos itt? Még is hol vagyok? Venti szét nézett a kis szobában. Ez olyan mint egy kórházi szóba.
-Rendben, köszönjük.
Várjunk...anya? Igen, ez ő. Venti egy kicsit meg nyugodtabbnak érezte magát. Felé fordította a fejét. Majd meg látta mellette Lisát és Xiaot.
Egy kis idő után meg dörzsölte a szemét és vissza nézett rájuk.
-Hogy érzed magad?
Nézett rá Jean. Venti egy ideig csak csöndben nézte majd meg köszörülte a torkát.
-Furán..
Mondta halkan.
-Szomjas vagyok..és éhes.
Motyogta miközben össze ráncolta a homlokát.
-Ne aggódj hamarosan ehetsz.
Simogatta meg a fejét Lisa.
-Hát akarok menni..ez kényelmetlen.
Mondta Venti.
-Még nem mehetsz el, pihenned kell.
Mondta Jean egy lágy mosollyal.
-Ehh de miért? Haza akarok menni, a kényelmes ágyamba.
Nyafogott Venti, majd a szemi bekönyeztek.
-Te most sírsz?
Kérdezte Xiao.
-Igen..Nem! Éhes vagyok...és haza akarok menni.
Mondta Venti.
-Miért is vagyok itt?
Ráncolta össze a homlokát Venti.
-Ennyire össze zavart az altató? Meg volt a műtéted.
Venti csak össze zavarodva nézett rájuk. Majd rárakta a kezét a melkasára.
-Oh! Nem érzek semmit...ez..furcsa...
Motyogta Venti.
-Tetszik?
Venti nem válaszolt csak a kezét fel és le húzta végig a melkasán. Majd rájuk nézett és hevesen bólogatott.
-Örülök, de nekünk mennünk kell, el kell mennünk a hugaidért.
Mondta Lisa.
-Nem akarok egyedül maradni.
Motyogta Venti.
-Ezért van itt Xiao.
Mondta Jean.
-Tényleg? Itt maradnál miattam?
Kérdezte Venti.
-Igen.
Bólintott Xiao.
-Ne aggódj holnap eljövünk érted haza megyünk és azt ehetsz amit akarsz és ihatsz.
Mondta Lisa mosolyogva.
-Tényleg?
Kérdezte izgatottan.
-Hát nem teljesen, az ivást csak észel.
Sóhajtott Jean. Lisa meg csak halkan fel kuncogott.
-Na mindegy, mi elmentünk. Sziasztok.
Mondta Lisa majd megpuszilta Venti homlokát és elmentek.
-Kicsit közelebb jössz?
Kérdezte Venti. Xiao bólintott és közelebb húzott hozzá egy széket és leült az ágy mellé. Venti meg fogta Xiao kezét.
-Hogy érzed magad?
Kérdezze Xiao.
-Igen, sokkal jobban mint amikor fel keltem. Segítesz fel ülni? Még egy kicsit nehéznek érzem a testem.
Mosolygott Venti rá. Xiao segített neki felülni Venti meg fel sóhajtott.
-Ahh... végre.
Mondta miközben megdörzsölte a hátát.
-Már kezdett fájni a hátam.
Mondta Venti, majd meg fogta Xiao kezét és meg közelebb húzta magához, eléggé ahoz, hogy megölelhesse. A fejét bele temette a vállába, Xiao csak csöndben maradt. Nem tudta mit mondjon vagy tegyen úgy, hogy csak vissza ölelte. Így maradtak egy pár percig, Xiao bele nézett a szemébe és egy ideig csak nézte. Olyan gyönyörű szemei voltak. Imádta ahogy azok a szép kékes zöld szemi fel csillantak.
-Ehe, azt hittem nem szereted a szemkontaktust.
Mosolygott Venti.
-Nem is szeretem, de néha tudok kivételt tenni.
Hamarosan már el nézet és újra megölelte Xiaot.
amíg az ajtó ki nem nyílt.
-Bocsánat a zavarásért, de el kell végeznünk néhány tetszett, hogy minden rendben van-e. Biztosrs kell mennünk a dolgokban. Holnap már el menet
Mondta az egyik orvos, Xiao bólintott meg simogatta a kezét és kiment a szobából majd haza indult.
Majd amikor kiment a kórházból szembe találta magát 5 váratlan "látogatóval", akik nagy eséllyel ventihez jöttek. Pontosabban az ikrek, Hu Tao, Kazuha és Heizou.
-Hogy van Venti?
Hajolt Hu Tao bele az arcába.
-Hogy érzi magát? Beszéltél vele?
Kérdezte Aether.
-Nyugodjatok le! Igen beszéltem vele, igen jól van! Holnap már ki engedik.
Xiao fel sóhajtott és hátrébb tolta Hu Taot. Meg beszélték, hogy ha Ventit Jean kihozza a kórházból akkor meg látogatják. Jeant egésznap a hatalmas szorongás fogta el miközben várt arra, hogy végre hívják, hogy mehet Ventiért. Minden negatív következményt átgondol alaposan...és egyiket sem akarta, hogy bekövetkezzen.. majd mikor meg hallota a telefon csörgését. A szíve kihagyott egy ütemet, gyorsan a telefonhoz sietett és felvette. Minden aggodalma elszált amikor meg hallota, hogy minden rendben van vele és, hogy haza lehet Ventit hozni. Hirtelen boldogság töltötte el a szívét és már is indult az autójához, hogy fel vegye Ventit. Amikor is oda ért Venti már a parkolóban várta. Jól nézet ki, nem tűnt sápadtnak vagy, hogy bármu gondja is lenne. Ez.. bokdoggá tette. Venti ahogy még látta Jean autóját oda integetett és elindult az autó felé. Venti boldognak tűnt, ez Jean arcára is egy mosolyt hozott. Majd beszált az autojába.
-Szia, hogy ment?
Nézett hátra Jean.
-Egész jól! Bár már csak arra vártam, hogy mikor jöhetek végre haza, utálok kórházban lenni.
Venti mondta majd a végén egy kicsit fel sóhajtott, de egy mosoly azért még meg jelent az arcán.
-Meg értelek... A kórházak nem a legjobb helyek a földön, de azért még érte, nem igaz?
Kérdezte Jean, majd vissza fordult a volán felé elindította az autót és haza indultak.
-Igaz... de igen! Teljesen meg érte, vagy is még nem tudom milyen...de... Köszönöm, ez nélküled tényleg nem sikerült volna. Még egyszer köszönöm anya.
Venti elmosolyodott majd kinézet az ablakon. Út közben fel vették a többieket az ikreket, Hu Taot és Xiaot, Kazuha meg Heizou csak később jönnek. Egy kis idő után már otthon is voltak. Ahogy beléptek a házba Klee oda rohant Ventihez és megölelte a lábát. Klee ugrált körülötte mint egy kis kutya mikor meg látja a gazdájukat. Venti lágyan meg simogatta Klee arcát.
-Jó újra látni!
Lisa mosolygott. Venti is only enyhén el mosolyodott... És egy kisebb melegséget érzet a szívében..
-Jó... Újra itthon lenni.
Mondta Venti, majd ránézett a többiekre...
-Na, hogy ment a műtét?
Lisa kérdezte
-Elég jól... Azt mondták, hogy egy pár múlva lehet venni a kötések ... Meg, hogy minden rendben ment.
Venti mondta egy kisebb mosollyal az arcán.
-Na annak örülök.
Lisa mosolygott majd el ment Kleevel játszani. Majd Venti meg érezte, hogy valaki meg böki a vállát... Xiao volt az.
-Nincs kedved egy kicsit beszélni velem... Mármint kettesben.
Xiao kérdezte, egy kisebb piral az arcán. Venti csak jobban el mosolyodott.
-Rendben!
Venti bólintott és bementek Venti szobájába. Az ajtót becsukták és leültek az ágyra.
-Na mit szerettél volna?
Venti mosolygott.
-Hát igazából...semmit.
Xiao motyogta, Venti meg csak el nevette magát.
-Awww~ Csak velem akartál lenni?
Majd átkarolat Xiao nyakát... Kicsit lassan mozgott.. mivel hát még is most volt műtéte, szóval nehézkesen ment a mozgás neki. Xiao is probált figyelni arra, hogy nehogy fájdalmat okozzon neki. Az egész csak egy ölelés volt ..de... A legszebb ölelés. Egy kis idő múlva Venti bele túrt Xiao hajába és ránézett.
-Kiváncsi vagy a végeredményre?
Venti mosolygott.. Xiao tudta azt, hogy miről beszél. Nem tagadja ... Kiváncsi .. izgatott volt.. ép ugyan úgy mint Venti. Miután Heizou és Kazuha is meg érkezett ... Már ők is kiváncsiak voltak, hogy még is, hogyan néz ki a végeredmény. Venti már érezte, hogy nem tud tovább várni..látnia kell..

hazudtam... Nem utolsó rész 🧍lesz még egy rész sorry