Bizhatok benned? |Xiaoven modern au|

12.

Venti ismét Xiao házában volt. De csak egymás mellett ültek csöndben. Egyikük sem tudta mit tegyen vagy mondjon. De Venti rávette magát.
-Beszélni akarok veled, valami fontos dologról.
Nézett rá Venti. Xiao meg csak bólintott eggyet.
-Amit az iskolában mondtál, azt komolyan gondoltad? Szeretsz?
Kérdezte komolyan. Xiao arca egy picit kipirult. Xiao vett egy mély levegőt majd ránézett Ventire.
-Igen.
Mondta komolyan.
-Még egy kicsit össze zavarnak ezek az érzések, de azt biztosan tudom, hogy kedvelek.
Fogta meg a kezét.
-Milyen vicces... Év elején még látni sem akartalak most meg már beléd szeretek.
Nevette el halkan magát Xiao.
-Ez igaz.
Mosolyodott el Venti is.
-Akkor most mi van köztünk?
Kérdezte Xiao.
-Hát... Én nagyon kedvelek és örülnék ha veled lehetnék, mármint tényleg eggyüt nem csak barátilag de csak ha te is akarod.
Motyogta Venti és közelebb ült egy kicsit Xiaohoz.
-Én is örülnék neki.
Mondta Xiao. Venti meg csak jobban el mosolyodott és megölelte Xiaot.
-Akkor...ezt meg engeded?
Símitott végig Venti az arcán. Xiao arca újra kipirult, majd aztán bólintott eggyet, ezzel fel bátorítva Ventit. Közelebb hajolt Xiaohoz és meg csókolta. Xiao egy kicsit félénken és ügyetlenül de viszonozta. Venti sokkal tapasztaltabb volt nála és ügyesebb is de még is meg lepődött amikor meg érezte ahogy Venti meg nyalja az alsó ajkát. A hirtelen mozdulattal hátrébb húzódott, Venti meg csak kérdően nézett rá.
-Áh.. bocsi túlzásba vittem?
Xiao meg csak megrázta a fejét.
-Nem, csak meg leptél. Én még sosem csináltam ilyet.
Valta be.
-Ohh~ szóval tényleg én vagyok neked az első.
Kezdte el piszkálni, Xiao arca meg csak jobban elvörösödött.
-Olyan aranyos vagy.
Csipte meg Venti az arcá.
-Ne piszkálj!
Ráncolta össze a homlokát.
-Ehe~ De amúgy, meg tanítsalak, hogy kell jól csókolozni?
Húzta egy széles mosolyra az arcát Venti.
-M-mi?
Pirult ki még jobban az arca.
-Igen, nem vagy rossz csak egy kicsit félénk. Lehetsz egy kicsit bátrabb is. Nem kell ennyire vissza fognod magad.
Simogatta meg újra az arcát.
-De ha valamit rosszul csinálok?
Kérdezte halkan
-Ne aggódj ilyen hülyeségek miatt.
Nevette el magát Venti.
-De ha nem akarod, hogy ilyeneket csináljak akkor csak mond el nekem.
Mondta.
-Nem mondtam soha olyat, hogy nem akarom.
Nézett el Xiao. Venti halkan fel kuncogott majd vissza fordította felé az arcát.
-Akkor folytathatjuk?
Kérdezte. Xiao nem is válaszolt csak meg csókolta amit Venti örömel is viszonozta. Venti hamarosan ismét meg nyalja Xiao alsó ajkát de most nem húzódott el hanem enyhén kinyitotta a száját és meg érezte ahogy a nyelve hozzá ér az ővéhez. Soha nem gondolta volna, hogy valaha is kiprobálja ezt a fajta csókot. Vagy azt, hogy egyáltalán fog e valaha bárkivel is. De nem panaszkodott, nagyon is élvezte.
Probálta úgyan úgy csinálnia mint Venti. De ő sem panaszkodott még akkor is ha Xiaonak ez volt az első akkor is élvezte. Neki csak az számított, hogy vele legyen. Ez volt a legfontosabb. Pár perc múlva újra egymásra néztek.
-Egész jó vagy.
Kuncogott Venti. Xiao sem tudta vissza tartani, hogy egy kicsit elmosolyodjon. Pár óra múlva már Ventinek haza kellett mennie. Miután el ment Xiao csak azután gondolta át a dolgokat. Furcsán érezte magát. Eggyüt van Ventivel. Wow.. furcsa érzés. Nem mondja azt, hogy sosem játszott el azzal a gondolattal, hogy egy kapcsolatban lennie de, hogy Ventivel. A kezét rárakta a szájára és az arca újra kipirult.
-Ezt el sem hiszem.
Mondta mosolyogva, majd hátra dőlt az ágyában. Egyáltalán nem bánta meg. Venti is amikor haza ért még akkor is teljesen fel volt dobva.
-Szia anya!
Köszönt és az anya vissza mosolygott rá.
-Szia kicsim, hol voltál?
Kérdezte.
-Xiaonál voltam.
Mondta miközben levette a cipőjét.
-Szóval azért vagy ilyen boldog, de amúgy beszélhetnénk egy kicsit?
Nézett rá és Venti rá bólintott.
-Tudod, hogy már rengeteg ideje egyedül vagyok veletek, azt is tudom, hogy nem foksz sokáig már itt lakni de szeretnék neked valakit be mutatni.
Mondta majd meg látott Jean mellet egy másik nőt.
-Bár te már biztos ismered.
Mondta mosolyogva Jean. Nem más ált mellette mint az iskola könyvtáros Lisa! Egy pillanatra teljesen le fagyott.
-Akkor te és Miss Lisa eggyüt vagytok?
Nézett rájuk kérdően.
-Pontosan~
Mondta Lisa mosolyogva.
-De ne aggódj Venti nem veszem el tőled az anyukádat.
Mondta Lisa majd Jean megköszürlte a torkát.
-Pár hónapja már eggyüt vagyunk és mit szólnál ahhoz, hogy ha hozzánk költőzne egy kis idő múlva?
Kérdezte Jean.
-Engem nem zavarna, a lányoknak már szóltál?
Jean csak rá bólintott.
-Anya? Venti már haza ért?
Hallottam meg Sayu álmos hangját.
-Igen most ért haza.
Mondta Jean, Sayu egyből oda ment Ventihez és megölelte a lábát. Majd egy lapot tartott felé.
-Tessék! Ezt neked rajzoltam, hogy ne legyél szomorú.
Venti elevtte tőle a rajzot és elmosolyodott.
-Köszönöm. De, hogy érted azt, hogy szomorú?
Kérdezte.
-Tegnap miután el ment a barátod hallottalak sírni és szomorú voltál egész nap.
Nézett rá szomorúan Sayu. Venti leggugolt és meg simogatta a fejét.
-Köszönöm, ne aggódj miattam már nincs semmi baj.
Mosolygott Venti. Jean meg csak kérdően nézett rá.
-Miröl beszél Sayu?
Kérdezte Jean.
-Semmiröl, na de én most fel megyek a szobámba.
Mondta majd bement a szobájában. Jean csak aggódva nézett utána.
-Lehet beszélnem kéne vele.
Sóhajtott fel Jean. Lisa meg simogatta a vállát.
-Hagyj neki egy kis teret ha beszélni akar akkor beszélni fog.
Probálta meg nyugtatni Lisa.
-Pont ez a gond, soha nem beszél arról ha van valami gond, csak tereli a témát. Aggódok érte.
Motyogta Jean.

Most csak egy rövid részt tudtam hozzni mivel most nekem is rengeteg programom van barátokkal, de azért nem akartalak titket csak úgy rész nélkül hagyni.