Bizhatok benned? |Xiaoven modern au|

11.

Boldog karácsonyt<3 Ma meg kaptam Wanderert (aka babygirl) ez már egy igazi karácsonyi ajándék 😻

Oké... Szóval gondoljuk át alaposan mi is történik most... Tegnap Ventinél voltam, aztán hirtelen közelebb kerültünk egymáshoz és meg csókolt...én meg el mentem, most meg kerül. Ez túl sok így egyszerre. Talán nem kellet volna el mennem és most nem kerülne. De még is mit tehetem volna, nem egy nyomorult romantikus filmben vagyok amiben egy ilyen után egymás karjaiba esnek. Bár azért meg beszélhettem volna vele. De így vissza gondolva már mindegy, nem tudom a múltat meg változtatni.
Gondolta Xiao magában. Már annyira el merült a gondolataiba, hogy teljesen el is felejtette, hogy órán van és csak a csengő tudta ki ugrasztani a gondolataibol. De ez sem segített túl sokat. Még is idegesitette, hogy csak úgy elsétált mellete. Meg akarja vele beszélni a dolgokat de nem tudja azt, hogy még is mit mondjon. Nem volt még sosem ilyen helyzetben. Amit Childe mondott az segített neki fel ismernie, hogy még is mit érez. De attól még nem tudja, hogy mondja ezt el. Várjunk.. Asszem tudok valakit aki segíthet...vagy is inkább valakiket. Gondolta Xiao és oda ment az ikrekhez.
-Sziasztok. Kérhetem tőletek valamit?
Nézett rájuk Xiao.
-Szia Xiao! Amiben tudunk abban segítenünk.
Nézett rá mosolyogva Lumine.
-Hát ezt inkább ne itt beszéljük meg.
Motyogta Xiao. Majd mind a hárman kimentek a teremből és elmentek egy kicsit eldugottabb helyre.
-Na? Mi ennyire fontos?
Kérdezte Aether. Xiao is csak most realizálta teljesen, hogy még is mit akar tenni. Nem teljesen gondolta át. Furcsa erről beszélni.
-Hát igazából még magam sem tudom teljesen...de történt egy pár furcsa dolog az elmúlt pár napban és jól jönne egy kis segítség. De egy kicsit bonyolult.
Már az ikrek is egyre kiváncsibban néztek rá.
-Na most fel csigáztál! Kivele mi történt. De ha tényleg bonyolult akkor próbáld elmondani röviden.
Mondta izgatottan Aether. Hát már nincs vissza út.
-Hát röviden Venti tegnap meg csókolt én meg eltoltam magamtól most meg kerül és nem tudom mit tegyek.
Hadarta el egyszerre Xiao.
-Wao Wao! Lassabban haver.
Mondta Aether.
-Akkor most te meg Venti?
Húzta fel a szemöldökét Aether.
-Nem! Nem! Nincs köztünk semmi, asszem. Nem tudom... Ez az egész olyan össze zavaró pláne azért mert én eddig azt hittem, hogy hetero vagyok. De most már ezt is kezdem megkérdőjelezi.
Hadarta el ismét a mondani valóját Xiao de most már érthetőbben.
-Aww hát ez nem aranyos ~
Mosolyodott el Lumine.
-Hát az igaz mondtuk, hogy próbáld meg kedvelni egy picit Ventit, de hát úgy tűnik te ennyire komolyan vetted.
Mosolyodott el Aether. Xiao arca meg teljesen el vörösödött.
-Na és milyen volt? Ez volt az első csókod nem igaz?
Karolta át a nyakát Aether.
-Na és, hogy csókol Venti?
Kérdezte most már Lumine.
-Erre most komolyan válaszolnom kéne? Nem azért akartam veletek  beszélni, hogy aztán most itt piszkáljatok!
Ráncolta össze a homlokát.
-Jó igazad van. Na mondjad miben segítsünk pontosan.
Sóhajtott Lumine.
-Mondtam, hogy Venti kerül, beszélni akarok vele de nem tudom hogy. Pláne azért is mert hozzám sem akar szólni, annyira idegesítő...
Sóhajtott fel Xiao.
-Hát őszintén ebben nem tudunk sokat segíteni sajnos, hagyj neki egy kis teret vagy legalább probálj meg most tényleg kedves lenni. Neked kell kitalálnod mit kéne mondanod. Mi nem tudjuk azt, hogy te pontosan mit érzel.
Mondta Aether miközben meg simogatta a vállát.
-Igaza van. Hiába mondanánk bármit, hogy mit mondj nem tudnák pontosan, hogy mit érzel. Na meg ne félj ennyire az érzésektöl.
Mondta biztatóan Lumine.
-Én nem is félek!
Ráncolta össze újra a homlokát.
-Akkor miért nem mondod el neki most azonnal?
Tette fel a kérdést Aether amire Xiao vissza akart volna valamit szólni de nem tudott meg szólalni. Csak fel sóhajtott.
-Hát öhm...meg probálom.
Nézett el Xiao, nem sokkal ez után már be is csöngettek szóval vissza kellett menniük a terembe. Amikor is mentek vissza észre vette, hogy Venti újra Kazuhával volt, ismét ölelgette. Idegesitette... Xiao még egy párszor meg próbált vele beszélni de hiába való volt a probálkozása, nyugodt akart maradni de egyre jobban idegesitette. Régebben örült volna ennek de most nem tudott. Xiao soha nem gondolta volna, hogy valaha is fog bárkihez így ragaszkodni. Ez lenne a szerelem amire mindenki annyira vágyakozik? Fájdalmas de egyszerre olyan fantasztikus érzés.
Soha nem érzett így és nem is akarja nagyon, hogy elmúljon. Egészen ameddig vége nem lett az utolsó órának azon gondolkodott, hogy mit is mondjon Ventinek. De nem igazán tudta mit kéne mondania szóval csak hagyta és úgy gondolta majd kitalál valamit. Nem lehet olyan nehéz. Amikor már az utolsó órának is vége lett és már mindenki ment ki a teremből. Venti mint mindig szinte utoljára lett kész ami most nem is igazán zavarta Xiaot. Oda ment Venti asztalához, de ő csak tovább pakolt és rá sem nézett. Xiao össze ráncolta a homlokát de kifújta a bent tartott levegőt és valamennyire meg nyugodott.
-Venti, beszélhetnénk?
Kérdezte miközben enyhén körbe nézett, hogy meg bizonyosodjon, hogy már csak ők vannak bent a teremben.
-Most nem érek rá, siettnem kell.
Mondta Venti és még mindig nem nézett rá, már nyitotta volna ki az ajtót de Xiao elhúzta a kezét az ajtótól mielőtt kinyitotta volna.
-Mit csinálsz?
Kérdezte halkan Venti. Majd meg érezte, hogy még is milyen közel volt hozzá Xiao. A melkasa neki nyomodott a hátának és érezte a nyakán a meleg leheleletétt amitől egy furcsa bizsergés futót végig a testén. Akadozva fújta ki a levegőt.
Az arca teljesen kipirult.
-Mérges vagy rám?
Kérdezte Xiao halkan.
-Mi? Miért lennék mérges?
Kérdezte zavarodottan Venti. Xiao is egy ideig ez után csöndben maradt.
-A tegnapi után... hogy csak úgy elmentem, bármi magyarázat nélkül.
Motyogta Xiao és már most nem is tudta, hogy mit kéne tennie.
-Nem vagyok mérges egyáltalán, inkább csak egy kicsit össze zavarodttam...de tudom azt, hogy hülyeség volt csak úgy hirtelen meg csókolni. Sajnálom.
Xiao elengedte a kezét és Venti szembe fordult vele.
-Sajnálom tudom, hogy nem volt helyes.
Kért újra bocsanatot Venti.
-Nem tettél semmi rosszat. Én igazából...hát..n-nem tudom ki mondnai.
Vörösödött el egyre jobban az arca.
-Micsodát?
Kérdezte kíváncsian.
-Ez kínos így hangosan kimondani.
Nézett el.
-Miért lenne az? Mit akarsz mondani?
Hajolt közelebb.
-Megint túl közel vagy... idióta.
Szinte már érezte magán a másik fiú leheletét.
-Miért zavar ez téged? Zavarba jössz?
Nézett most már Venti Xiao szemébe. Xiao enyhén bólintott, Venti enyhén elmosolyodott.
-Soha többet ne ignorálj így engem.. meg ne nyomulj ennyire rá Kazuhára.
Motyogta halkan.
-Miért ne? Esetleg féltékeny vagy?
Xiao arca egyre vörösebb lett.
-Na és akkor mi van? Mi van akkor ha tényleg féltékeny vagyok? Mi van akkor ha tényleg csak azt akarom, hogy velem legyél...közelebb mint még soha..
-Akkor ne tolj el magadtól.
Suttogta Venti Xiao fülébe. Xiao rárakta a kezét Venti arcára. Óvatosan meg simogatta az arcát.
-Nem tudom mit és, hogy kéne tennem de ha rólad van szó meg probálom.
Mondta kipirult arcal Xiao.
-Nem érdekel mit csinálsz csak ne tolj el megint magdtol.
Karolta át a nyakát Venti és közelebb ment Xiaohoz. De ahelyett, hogy meg csókolta volna csak meg ált az arca, az ajkaik surolodtak. Venti meg csak el mosolyodott. Xiao hamar rájött, hogy Venti azt akarja, hogy ő tegye meg. Xiao egy kicsit akadozva vette a levegőt teljesen zavarban volt. Az a tény, hogy Venti hozzá van simulva az sem segített. Egy kicsit meg nyugodott majd lehunyta a szemeit és össze érintett az ajkaikat. Nem volt semmi különös, egyikük sem mozdult. Csak egy pár másodperc volt és egyikük sem csinált semmit de attól még élvezték. Majd egymásra néztek.
-Ehe~ azt hittem, hogy amúgy rosszabb vagy ebben. De ami nálunk volt az kicsit más volt.
Suttogta Venti majd bele túrt Xiao hajába. Újra megcsókolták egymást de most már sokkal jobban el mélyitették. De ez sem tartott túl sokáig mivel még is az iskolában voltak.
-Uhm...ez biztos rendben van? Az amit mi csinálunk?
Kérdezte Xiao.
-Én nem érzem rossz dolognak.
Mosolygott Venti.
-Ha téged nem zavar engem sem, de most mennünk kéne.
-De nem gond ha ma is nálad leszek egy eddig? Meg kéne beszélni pár dolgot.
Mondta Venti, Xiao meg csak rábólintott. Majd mind a ketten elmentek.