Bizhatok benned? |Xiaoven modern au|

25.(18+)

18+ Yeah nem terveztem ilyen részt ebben a könyvben de páran igen is utaltak rá. Úgy, hogy akkor is élvezétek ki and be happy (ﾟ⁠ヮﾟ⁠) de cserébe készüljetek fel az angstra:>

Venti már egy orája várt Xiaora. Tudta, hogy még iskolában van. De azért tűrelmetlen volt. Pontosabban a háza ajtajában várta és ott ült. Miért is nem megy be?
-Idiota...
Motyogta Venti miközben leült az ajtó elé. A fenébe is! Több mint egy fél éve eggyüt vagyunk és szinte mindig nála vagyok, de egy kibaszot kulcsot nem tudott még adni! Menj a pokolba Xiao! Ráncolta össze a szemöldökét és elő vette a telefonját.
Még van 16 perc, hogy vége legyen az utolsó órának. Meg még plusz 10 perc mire ide ér. Ugh...
-Venti? Te meg?
Miután meg hallota Xiao hangját a sok várakozás után a szemei fel csillantak oda sietett Xiaohoz és szorosan megölelte.
-Xiao! Hiányoztam?
Mosolygott Venti.
-Igen... Nagyon is.
Mondta Xiao.
-Tényleg?
Nézett rá Venti boldogan.
-Igen, igen. De most gyere inkább menjünk be.
Majd Venti elengedte Xiaot és mind a ketten be mentek.
-Miért nem jöttél be?
Kérdezte Xiao, majd levette a cipőjét.
-Mivel még mindig nem adtál nekem egy kibaszott kulcsot!
Kulcsolta össze a kezét Venti és felhúzta a szemöldökét.
-Jó igaz.
Sóhajtott fel Xiao. Miután már mind a ketten át öltöztek egy kényelmesebb ruhába leültek Xiao ágyára.
-Na milyen volt amúgy? Jól érezted magadat?
Kérdezte Xiao.
-Nagyon jó volt. Carmen sok helyre elvit, rengeteg dolgot csináltunk. Jól éreztem magam.
Mosolygott Venti.
-Bár már most hiányzok. De azt mondta mindig fel fog hívni.
Dölt neki Venti Xiao vállának. Xiao megsimogatta a fejét.
-Éhes vagy? Ha igen akkor csinálok neked valami ételt, vagy valami inni valaot?
Nézett rá Xiao, Venti csak megrázta a fejét.
-Nem vagyok, valamit inni azért jó lenne, köszönöm.
Mosolygott Venti.
-Rendben. Tudtam, hogy szereted...
Mondta Xiao, majd bement a konyhába és ki hozott egy üveg bort.
-Szoval hoztam neked.
Pontosabban Dandelion bort. Venti kedvence. Xiao tudta ezt és gondolta, hogy ha vissza jön ezt oda adja neki.
-Uristen! Most meg leptél. Köszönöm Xiao~
Mondta majd meg puszilta az arcát.
-Te aztán tudod mit szeretek. Majd később még iszuk.
Félre rakta az üveget majd ránézett Xiaora és újra szorosan megölelte.
-Hiányoztál. Csak veled akarok maradni most.
Xiao sem tudta meg állni, hogy egy kissebb mosoly ne húzódjon végig az ajkán.
-Te is hiányzotál.
A fejéről lecsúsztatta a kezét az arcára és óvatosan meg simogatta.
-Na és milyen volt nélkülem a hét? Biztos nagyon nehéz volt.
Mosolygott pimaszul Venti.
-Oh fogd be! Nem volt olyan rossz! Nem volt legalább senki aki idegesítene vagy rajtam csimpaszkodna.
Nézett el Xiao. De nem sokk sikerel mivel Venti vissza fordította a fejét.
-Ehe~ de szintén senki nem volt aki ezt csinálná.
Mondta egy lágy hangon és meg csókolta. Xiao egyből viszonozta és ráfogott a derekára és közelebb húzta magához. Xiaonak már nagyon hiányzott ez az érzés. Venti bele túrt a hajába és néha gyengéden meg húzta.
-Hiányoztál.
Motyogta halkan Xiao. A fejét neki döntötte Venti vállának.
-Ehe~ Nagyon nyomulos vagy amióta vissza jöttem. Most már végre be vallod, hogy nem bírod ki nélkülem~
Kuncogott fel halkan Venti és meg simogatta a fejét.
-Jó oké...igazad van.. de miért nem írtál akkor?
Kérdezte Xiao.
-Sajnálom.. te is tudod, hogy Carmen el megy és annyira vele foglalkoztam vele, hogy el felejtettem mindenki mást. Úgye nem vagy mérges?
Nézett rá Venti.
-Nem. Meg értem. Csak nem tudtam pontosan miért nem írtál és nem akartalak zavarni.
Venti csak fel sohajatott de a mosoly még mindig nem tűnt el az arcáról.
-Hát ha nem vagy mérges annak csak örülni tudok. Nincs kedved meg inni velem a bort? Tudom nem vagy az ivós fajta de néha lehet kivételezni, nem?
Nézett rá nagy szemekkel Venti. Xiao tényleg nem az ivós fajta. De néha egy kicsit nem árt. Szóval bele eggyezet. Venti be hozta az üveget és kettő boros poharat. Mind a ketten leültek Xiao ágyára és bekapcsoltak egy filmet. Venti feje Xiao vállán volt. Xiao keze meg a vállán. Az elején nem igazán tudták mit nézzenek. Ezért Xiao választót. Vagy is rá nyomott az első filmre. Ami pont egy romatakius film volt. Miért pont romatakius? Hát maga sem tudja. Nem utálja őszintén, csak nem az ő műfaja. Bár Venti nagyon is szerette az ilyen filmeket. Szereti az érzelgős filmeket. Na meg mindig el sírja magát mindig ha történik valami szomorú dolog a karakterekkel.
A film felére szinte az összes bor elfogyott. Szóval Venti már csak Xiao kezét ölelgette miközben nézte tovább a filmet. Xiao kezei meg Venti derekán volt már és óvatosan simogatta. Majd hirtelen a film végén jött egy szex jelenet, ami mind a kettőt egy kicsit meg lepte. Bár nem annyira mivel mielőtt meg nézték a filmet semmit sem tudtak róla.
-Bocsi.. nem tudtam, hogy ilyen rész is lesz.
Nézett Ventire zavarában.
-Semmi gond.. nem tudtad.
Enyhén Venti arca is kipirult, bár őt is meg lepte. Majd egy kínos csend alakult ki kettőjük között.
-Uhm... Xiao?
Nézett rá Xiaora.
-Miután eggyüt fürödtünk még mindig fiúként tekintettél rám?
Kérdezte halkan Venti.
-Persze, nem fog ennyitől meg változni rólad a véleményem.
Venti arca enyhén kipirult és elmosolyodott.
-Tudod... Már egy ideje gondolkodók ezen..de mindig be pánikolok a gondolatától, azok után amik történtek régen meg hát az a tény is, hogy transz vagyok nem igazán mertem meg kérdezni...
Kezdte el a poloját piszkálni és néha Xiaora máskor meg a falra nézett.
-Ha te is akarod, akkor hát meg probálhatnánk.
Xiao arca is kipirult amikor már biztos volt abban, hogy Venti miről is beszél.
-Még soha nem feküdtem le senkivel mivel féltem, hogy hát...öhm... tudod.
-Hát, nem mondom, hogy soha nem gondoltam rá.
Nézett el vörös arcal Xiao.
-Mikor eggyüt förüdtünk, egyszerűen az agyam egyből arra gondolt... Egy picit rosszul is érzem magam azért. De még akkor sem néztem rád lányként.
Fogta meg a kezét Xiao.
-Ha ettől félsz akkor ne aggódj miatta, én soha nem fogok rád máshogy tekinteni. Meg te is tudod, hogy én nem tennék veled soha semmi olyat mint apád.
Venti arca kipirult és már csak Xiao ajkaira koncentrált.
-Akkor te akarod?
Kérdezte halkan Xiao.
-Igen..egy kicsit zavarba ejtő így hangosan ki mondani. Soha nem izgatott nagyon a szex gondolata...de ha rólad van szó akkor már más.
Újra egy csönd lett kettőjük között.
Majd hirtelen csókolták meg egymást. Venti mellet lévő boros üveg fel borult, a szerencséjükre üres volt. A csók egyre jobban kezdték elmélyíteni. Xiao soha nem volt nagy fan-ja a francia csóknak, de most ő volt az aki kezdeményezte. A nyelve most már Venti szájában volt, ő nagy örömmel fogadta a csókot. Venti az arcát cirogatta. Majd el hajolt és Xiao nyakát kezdte el csókolgatni. Kirázta a hideg amikor Venti végig húzta a kezét a gerincoszlopán. Majd egymásra néztek.
-N-nem tudom mit kéne csinálnom.
Mondta kipirult arcal Xiao.
-Csak amit akarsz.
Mosolygott Venti majd levette Xiao poloját. Venti enhyén kezdet be parázni de próbált elcsendesíteni a gondolatait. Majd újra elkezdte a nyakát puszilni majd ismét ránézett.
-B-biztos vagy benne?
Nézett rá kipirult arcal. Xiao lassan bólintott eggyet. Venti egy kicsit össze szorította a száját. Xiao felé hajolt, az egyik lábát oldalához rakott és ráült a hasára. Venti egy kicsit gyorsabban kezdte el venni a levegőt, a gondolatai csak úgy cikázták. Miért pont most? Amikor eggyütt fürödtek akkor nem voltak ilyen gondolatai. Miért? Miért most? A kép a fejében ahogy az apja leszoríja az ágyar vissza játszódott. Miért is akarná Xiao? Egy lány vagy.. undorító vagy.. A kezei is elkezdtek egy kicsit remegni.
-Ven...
Undorító vagy...
Miért akarnád meg mutatni neki a tested...
Undorodni fog töled...
Ha meg látja a tested elhagy...
-Venti!
Xiao Venti arca felé nyúlt és megsimogatta. Venti hirtelen jött ki a gondolataibol. A másik kezével meg megfogta a kezét.
-Nyugodj le először egy kicsit.
Mondta Xiao. Venti ránézett Xiaora és fel sóhajtott.
-Sajnálom... Én voltam az aki akarta ezt az egészet...még is én viselkedek ilyen szánalmasan.
Nevetett fel kínosan Venti.
-Nem tudom, hogy mitől félek ennyire...semmi olyat nem tet velem még is csak ez jár a fejemben.
Motyogta Venti.
-Attól még, hogy nem erőszakolt meg ugyan úgy lehetsz traumatizálva.
Mondat Xiao.
-Ennek nincs semmi értelme.
Rázta meg a fejét Venti.
-De van. Ne zárd el az érzéseid, ha nem akarod akkor nem kell ezt csinálnunk.
Mondta Xiao.
-De...de én akarom. Nem akarok arra gondolni, nem akarok soha többé arra gondolni. Csak rád akarok.
-Ha már nagyon nem akarod és nem bírod akkor szólsz, rendben?
Nézett rá már komolyabban Xiao. Bent is bólintott eggyet és elmosolyodott. Majd oda hajolt és meg csókolta.
-Remélem ezzel nem rontottam el a hangulatot.
-Ne aggódj ilyen miatt.
Engedett el egy kisebb mosolyt Xiao.
Majd meg csókolták egymást. Venti Xiao mellkasát simogatta. Xiao kezei a hátát simogatta. Elhajolt tőle majd levette a poloját és vissza nézett Xiaora. Az arca egyre jobban kipirult és néha ránézett Ventire máskor meg a fal felé. Venti hamarosan levette a bindert is. Az ő arca is egyre jobban kipirult. Xiao meg nem akarta, hogy Venti kényelmetlenül érezze magát. Ezért nem is igazán mert ránézni.
-Már láttál mesztelenül, nem kell ennyire zavarba jönnöd. Nyugodtan rám nézhtesz. Simogatta meg Xiao arcát. Venti közelebb hajolt hozzá és elkezdte a nyakát puszilni. Néhol még ki is szívta. Amitől Xiao halkan fel sóhajtott. Venti elkezdte Xiao melegítő nadrágját lehúzni. Hamarosan Venti nadrágja is lekerült róla.
-Ehe~ ahogy látom már elég izgatott vagy.
Mosolyogva Venti, miközben végig húzta a kezét a combján. Xiao enyhén akadozva vette a levegőt. Az arca kipirult. Majd nyelt eggyet.
Xiao hirtelen meg fordította a helyzetüket. Venti hátán feküdt Xiao meg a kezeit a feje mellé rakta. Venti egy kicsit meg lepődött de nem igazán bánta és mosolyogva nézétt tovább Xiaora.
-Még mindig minden rendben?
Kérdezte Xiao.
-Igen. Jól vagyok, ne aggódj.
Mondta Venti majd közelebb húzta Xiaot és meg csókolta. Venti az ujjait becsúsztatta Xiao alsó nadrágjába.
-Meg engeded?
Nézett rá Venti.
-Ezt én is kérdezhetném tőled.
Mondta Xiao. Venti csak halkan fel kuncogott. Majd lehúzta róla az alsó neműt, hamarosan Xiao is így tett. Most már mind a ketten mesztelenül voltak egymás előtt. Xiao meg simogatta Venti combját. De olyan gyengéd volt vele, mint ha valami törékeny porcelán. Az arcát újra melegebnek érezte, de most nem attól, hogy zavarba jött. Értékesnek érezte magát. Majd Xiao meg szorította Venti belső combját. Venti bele harapott az ajkaiba miután meg érezte Xiao egyik újját magában. Probálva nem túl sok hangot ki adni. De mikor kettő ujja volt már benne már halkan fel nyögöt. A lába enyhén meg remegett.
-Jó érzés? Szólj ha valami nem tetszik.
-I-igen, ne aggódj jól csinálod.
Nevetett fel halkan Venti majd újabb nyögések hagyták el a száját. A kezével átkarolta a nyakát és közelebb húzta magához. Xiao ahol csak tudta meg csókolta és kíszivta a bőrét. Xiao keze egyre gyorsabban mozgatta a másik keze meg a mellén volt. Hamarosan Venti egyre hangosabban nyögöt és elélvezett, a lábai nagyon remegtek és szaporán vette a levegőt.
-Úr...isten..
Mondta halkan Venti.
-Ez remek volt.
Mosolygott. Majd meg csókolták egymást. Venti végig vitte a kezét Xiao melkasán, majd ráfogott hosszára. Halkan felnyögöt és enyhén meglepetten nézett Ventire. Venti csak el mosolyodot, majd csak gyorsabban kezdte el rajta mozgatni a kezét, de nem hagyta, hogy Xiao el élvezzen. Mielőtt bármi is lett volna el engedte. Majd meg puszilta a homlokát. Egy picit eltolta magától Xiaot és Venti felült.
-Várj egy kicsit.
Mondta Venti miközben a táskája felé nyúlt.
-Már nagyon sok ideje gondolkodom ezen szóval gondoltam, hogy egyszer jól jöhet.
Vett ki a táskájából egy óvszert majd oda adta. Miután Xiao fel húzta Venti újra vissza feküdt Xiao alá. Össze szorította a száját és csak nézett maga elé.
-Jól vagy?
Kérdezte Xiao.
-Igen, csak adj egy kis időt.
Mondta Venti. Egy perc múlva már össze tudta magát szedni és lenyugtatni a gondolatait. Nem lesz semmi gond. Nyugalom. Xiaorol van szó. Beszívta a levegőt.
-Mehet.
Mondta miközben átakarolta a lábával a derekát. Xiao egy kis idő után berakta. Egy ideig nem mozgott de miután elkezdett... Úristen... Venti nem tudta mit gondoljon. Életében nem érezte magát. Xiao halk nyögéseit is élvezte, mivel tudta, hogy akkor ő is élvezi.
-ah..kérlek Xiao.. ha egész végig ezt a tempót fogod tartani én bele örülök.
Nyögte Venti. Xiao nem igazán tétovázott és elkezdet gyorsabban mozogni.
-Venti..ah..
Fogta meg a kezét. A szóba víszhangzot a nyögéseiktöl.
-E-ez nagyhon jó érzés.
Mondta rekedtes hangon Xiao. Az izmai minden egyes mozdulattol meg feszült és izadságsceppek folytak végig a tesetén. Venti csak arra tudod gondolni, hogy hogyan tud valaki ilyen jól ki nézni.
-Xiao én..ah..én..
Ki sem tudta mondani amit akart már, gondolkodni sem nagyon tudot. Csak Xiaora tudott gondolni.
-Szeretlek...
Mondta halkan Venti.
-Ah..drágám..annyira szeretlek.
Húzta magához szorosan Venti. Olyan szorosan ölelte mint ha ez lenne az utolsó napjuk eggyüt.
-Én..én is szeretlek.
Suttogta a fülébe rekedtes hangon. Úristen...ha tovább így fog beszélni csak jobban fel fogja izgatni. Venti magához húzta egy csókra. Mind a ketten egy perc után el mentek. Szaporán vették a levegőt. Venti még mindig úgy szorította Xiao kezét mint ha az élete múlna rajta.
-Jol vagy?
Simogatta meg az arcát Xiao.
-Soha jobban.
Mosolygott Venti. Elmentek fürdeni, Xiao segített is neki mivel a lábai úgy remegtek mint a kocsonya. Majd lefeküdtek az ágyba.
-Szeretlek.
Rakta Venti a fejét Xiao melkasára.
-Én is. De nagyon.
Puszilta meg a homlokát. Mielőtt el tudod volna Venti aludni a telefonja megcsörrent