Bizhatok benned? |Xiaoven modern au|

21.

Xiao furcsa. De nagyon. Pláne mostanában. Már egy hete tart ez az egész. Venti nem értette a viselkedését. Nem igazán néz rá ha rá is néz akkor is csak egy ideig majd elkapja a fejét. Lehet az a baja, hogy párnapja elmesélte, hogy mi történt közte és az apja közt és már nem tud normális szemmel ránézni? Áhhh! Nem tudom! Nem. Nem lehet ez. Xiao nem olyan.
-Uhm...Venti, már egy 5 perce csak enegem bámulsz, frászt hozod rám ha csak úgy csöndben így nézel rám.
Mondta Xiao.
-Eh? Ah! Bocsi! Csak egy kicsit elbambultam.
Vakarta meg a tarkoját Venti. Valyon, hogy kérdezze meg? Csak úgy? Nem lenne az túl hirtelen? Csinált valamit amikor részeg volt? Mondott neki valyon valamit? Vagy Xiao meg unta? Nem akar már vele lenni? Pánikolt be egy kicsit Venti.
Nem, nem. Csak tulgondolom. Probálta megnyugtatni magát. A csengő volt az egyetlen dolog ami végre ki tudta ugrasztani a gondolataibol. Bár talán nem az iskolában kéne? Igaz. Oh én idóta még is milyen hülyeséget tettem? Tette fel magánuk újra és újra ezt a kérdést Venti. Már már fölöslegesen. Szegény képes a legrosszabbra gondolni. Oh micsoda nyűg. Még van 5 orájuk. Venti már alig tudta ki várni, hogy végre vége legyen ennek a pár órának. Azt, hogy még is mit mondjon nem tudja, majd improvizál, abban úgy is elég jó. Mikor már vége lett az utolsó órának is Venti oda ment Xiaohoz.
-Szia~ Na arra gondoltam, hogy mi lenne ha ma nálad aludnék.
Mosolygott Venti. Xiao ránézett majd folytatta a cuccai elpakolását.
-Uhm, hát rendben. Össze pakoltál már?
Kérdezte miközben felvette a táskáját.
-Mhm.
Mosolygott Venti, majd Xiao rábólintott és elindultak ketten ki az iskolából. Csöndben mentek egymás mellett, de Ventit nem is nagyon zavarta mivel össze kellet szednie a gondolatait egy kicsit. Az anyjával már beszélet, hogy hétvégén Xiaonál fog maradni úgy, hogy már ezen nem kellet aggódnia, mát csak az a egy dolog maradt, hogy beszéljen is Xiaoval.
-Hogy, hogy itt akarsz aludni? Nem mint ha zavarna csak hirtelen jött ez a kérdés, általában ha itt alszol mindig szólsz egy nappal előtte.
Mondta Xiao, majd lerakta a táskáját és leült az ágyra, Venti meg követte a példáját.
-Hmmm, nem tudom. Csak veled akartam lenni.
Mosolygott Venti és neki döntötte a fejét a vállának.
-Olyan sokat kell tanulni mostanában, csak veled akartam lenni.
Majd a kezét át karolta és ránézett. Xiao arca egy kicsit kipirult és elnézett majd megköszörülte a torkát.
-Igazad van.
Motyogta, majd Venti közelebb hajolt hozzá. Xiao arca meg csak jobban kipirult. Venti egy lágy csókot nyomot az ajkaira.
-szeretlek.
Suttogta rá az ajkára Venti és lágyan elmosolyodott.
-Szeretlek, szóval észre veszem ha valami baj van, szóval mi a gond?
Nézétt újra rá Venti.
-Gond? Nincs semmi.
Nézett el Xiao és az arca már teljesen kivolt pirulva.
-Jaj ne csináld ezt, már egy hete különösen viselkedsz.
Fordította Xiao arcát maga felé és mélyen bele nézett a szemébe.
-Mondtam valamit? Vagy esetleg csináltam bármi hülyeséget amikor részeg voltam?
Kérdezte Venti, mivel már tényleg attól félt, hogy csinált valami hülyeséget.
-Nem csak..uhm..
Mondta zavarbán Xiao. A szemével végig pásztázta az egész szobát de Venti szemébe nem nézétt bele.
-Akkor ezt mond a szemembe.
Rakta rá a kezét Xiao vállára. Egy kis idő múlva Xiao bele nézett a szemébe.
-De meg fogsz utálni ha el mondom..
Motyogta Xiao.
-Nem utálnálak meg semmiért sem téged, te vagy a mindenem.
Simogatta meg az arcát Venti és egy puszit nyomot a homlokára.
-Na gyerünk mesélj.
Mondta Venti, Xiao egy ideig csak csöndben ült.
-Hát öhm... Tudod mikor egy hete ittál. Egy kicsit.. nagyon részeg lettél. De ezzel nincs semmi gond, mivel tudom milyen vagy. De aztán nagyon nyomulos lettél és azt akartad, hogy segítsek neked fürdeni. Rávettél, de azért kint megvártam még beszálsz a kádba de aztán hirtelen elaludtál és nem hagyhatalak csak úgy ott. Úgy, hogy kivetelek. Borzalmasan éreztem magam mivel tudom, hogy utálod ha az emberek kevés ruha nélkül látnak..vagy így. Meg, hogy annyira utalálod a tested. Eszembe jutott, ami azzal a fickoval és apádal történt és hát borzalmasan éreztem magam. Nem akartam rád nézni nagyon de valahogy meg kellett töröljelek és öltöztesselek. Lehet ez hülyeségnek hangzik meg minden, de amúgy sem láttam még soha senkit mesztelenül szóval nagyon furcsa érzés volt és ez volt a legroszabb...hogy tetszett, hogy úgy láttalak és nem akartam, hogy azt hidd, hogy olyan vagyok mint azok az emberek.
Mondta vörös arccal Xiao. Venti arca is elvörösödött, de egy halk kuncogás hagyta el a száját.
-Csak annyi? Oh istenem szerelmem, minden rendben van.
Simogatta meg az arcát.
-Rolad soha nem tudnék úgy gondolni, ne mondj ilyen hülyeségeket. Nem tettél semmit és tudom, hogy nem is tennél az én bele egyezésem nélkül. Meg az, hogy tetszett ez neked az sem furcsa ez csak egy szimpla normális reakció.
Nevette el újra magát halakan Venti.
-Akkor nem haragszol?
Kérdezte halkan Xiao.
-Jaj drágam még szép, hogy nem.
Puszilta meg a homlokát ismét és ránézett. Xiao arca még mindig vörös volt.
-Tudod mit! Bízok én benned, tudom azt is, hogy nem tennél semmit amit nem akarok, szóval fürdj velem.
Mosolygott Venti.
-E-eh?! De még is miért.
Nyílt ki jobban enyhén Xiao szeme.
-Mivel nár féléve eggyüt vagyunk és ez nem olyan nagy dolog. Engem nem zavar ha így látsz. Veled jól érzem magam.
Fogta meg Xiao kezét.
-Hát öhm.
Nézett el Xiao vörös arcal.
-Csak ha akarod, tudom azt, hogy milyen félénk tudsz lenni.
Mondta Venti.
-Ha te tényleg ezt akarod akkor nekem rendben.
Takarta el az arcát Xiao.
-Aww~ Olyan aranyos vagy amikor zavarban jössz. Na gyere nekünk!
Ált fel Venti.
-Már is?
Kérdezte Xioa.
-Mhm.
Bólogatott Venti. Xiao arca csak jobban kipirult, ha egyáltalán az még lehetséges. Venti meg fogta az arcát és behúzta a fürdőbe.
-Ha akarod el fordulok.
Mondta Venti.
-Azt megköszönném.
Motyogta Xiao, majd hátat fordítottak egymásnak. Xiao meg probálta minnéll jobban elhúzni a dolgot.
-Ehe ne legyél ilyen kis félénm
Rakta rá a kezét Xiao derekáda. Majd beszéla kádba és boldogan dudolt tovább. Xiao egy ideig csak ott ált.
-Minden rendben? Ha kényelmetlenül érzed magad csak szólj.
Mondta Venti.
-Nem csak...egy kicsit zavarban vagyok.
Motyogta Xiao vörös arcal. Venti meg most vette észre azt a sok kisebb nagyobb hegeket a testén. De nem mondott rá inkább semmit.
Xiao hamarosan belült a kádba. Egy ideig csak csönd volt kettőnek között. Majd Venti közelebb ment hozzá még fordult majd neki dőlt Xiao mellkasának. Érezte, hogy milyen gyorsan ver a szíve.
-Engem nem zavar, hogy így látsz, mivel csak te látsz így.
Mosolygott Venti.
-Szeretlek.
Motyogta Xiao majd Venti megcsókolt. Venti őszintén nem bánna ha Xiao akarná. Mivel még bízik benne és imádja Xiaot. Szóval örülne egy picit neki. De erre idő kell, pláne neki. Venti meg fordult majd és átkarolta Xiao vállát és Xiao meg rárakta a kezét Venti derekára.
Majd Venti mellei hozzá nyomultak Xiao melkasának amitől a fiú elhúzódott és el nézett.
-Szerintem ez így elég.
Motyogta Xiao vörös arcal.
-Ehe, ha így akarod.
Mosolygott Venti. Majd kiszáltak a kádbol és elkezdtek megtürölközni. Xiao néha rénezett Ventire de aztán egyből elkapta a tekintetét.
-Aranyos vagy amikor zavarban vagy.
Mosolygott lágyan Venti.
-Csak nem akarlak bámulni, hogy kellemetlenül érezd magad.
Mondta Xiao.
-Néz rám szerelmem.
Mondat ismét lágy hangon Venti.
Xiao egy kis idő múlva felé fordult. Majd Venti meg fogta a kezét.
-Tudod ha veled vagyok úgy érzem, hogy már nem is utálom annyira a testem. Értékesnek érzem magam veled. Még így sem, hogy látod a testem nem éreztezed azt velem, hogy lány vagyok. Ez nekem mindennél többet számít. Szóval nem érdekel, hogy ha így látsz. Ne legyen ezért bűn tudatod
Mondta Venti. Aztán  bementek a szobába és össze bújtak és ne csöndben feküdtek így tovább. Annyira imádja Xiaot, hogy azt már nem is tudja, hogy mondja. Még is hogyan érdemelt meg magának egy ilyen embert?