Bizhatok benned? |Xiaoven modern au|

18.

Bűntudat, megbánás, gyűlölet és harag. Ezek az érzések keveréke szinte már folytogató volt. Venti érzete ahogy a torka kiszárad már csak a gondolatától. Már csak ha rá gondol rosszul lesz. Az embernek akinek támogatnia és védelmeznie kellet volna elárulta. Ő miatta meg az egész családott el hagyta. Jean mindig mondja nem az ő hibája, hogy el ment. Minden jó volt. De Ventinek mindent tönkre kellet tennie, és most ezért mindenki szenved a hülyesége miatt. Jean túl tette már magát rajta, Sucrose is nehéz de Sayu.. Ő csak 4 éves volt akkor. Mondhatni miatta apa nélkül nőt fel. (He went for milk lol) Olyan fiatalon fel sem tudta fogni. Még most sem érti teljesen az egészet.
-Micsoda nyűg..
Sóhajtott fel Venti. Majd lenézett magára. A hasa görcsbe rándult. Ha tehetné egésznap hordaná azt a rohadt bindert. Tudja, hogy fürdés után senki nem fogja érdeklni, még akkor is ha most Xiaonál van őt sem érdekli és probálja minnél kényelmesebbé tenni neki a helyzetett. Még akkor is ha nincsenek nagy mellei még akkor is zavarja. Néha úgy érzi, hogy le tépné szívesebben a börét. Majd hátradőlt az ágyban és csak a plafont bámulta csöndben. De hát mit is várt? Elfogadasát? Még is homofób az apja, nem várhatta azt, hogy csak úgy akkor elfogadja. Nem egy kibebaszot mesében volt, hogy minden jól alakuljon és legyen egy boldog happy end. Bár nem tudja, hogy nem tűnt fel senkinek korában. Kicsiként sokszor mondta, hogy szíbesebben nézni úgy ki mint Carmen. Ezt a szokását még enyhén most is tarja. Carmen nem sokkal magasabb nála, talán csak egy fél fejjel, a haja gyönyörű ezért is vágyott olyanra amilyen neki van. Ő meg segített neki ebben. Lehet, hogy az apjával pórul járt de Carmen és Jean nagyon sokat támogatták. Még Xiao is, akiről pont soha nem gondolta volna. Még mindig maga sem tudja még is, hogy jött össze Xiaoval. Mert hát még is nagyon különböznek egymástól, Xiaot néha még most is idegesíti Venti. Amit észre is vesz, de már nem szól érte, hogy ha túl hangos vagy túlságosan energikus lesz vele. Talán nem akarja meg bántani Ventit. Majd meg hallota, hogy az ajtó kinyílik. Xiao bejött a szobába. A haja enyhén még vízes volt és csak egy melegítő nadrgág volt rajta. A rossz kedvét el tudta az venni, hogy Xiao milyen csodálatos is. Izmos volt de nem túlzottan, inkább ez a pont tökéletesnek lehet mondnai. Valyon ha túl sokáig bámulja akkor azt fogja hinni, hogy egy perverz? Inkább el nézett tőle. Érezte ahogy Xiao beül mellé ezért vissza nézett rá.
-Minden rendben? Olyan csöndes vagy.
Kérdezte. Venti fel sóhajtott majd felült az ágyban.
-Nem tudom.
Sóhajtott fel. Majd fel húzta a lábait a melkasához és átkarolta a kezével a térdét.
-Csak szimplán elkezdtem azon gondolkodni, hogy még is mit kellet volna máshogy csinálnom.
Motyogta.
-De ennek már nincs értelme, már nem tudod meg változtani a múltat. Inkább a jövőre koncentrálj. Jézusom most úgy hangzottam mint apám.
Realizálta Xiao amire Venti halkan nevetett.
-Ne neves!
Ráncolta össze a homlokát.
-Nem tehetek róla! Olyan aranyos volt a reakciód.
Mosolygott Venti.
Majd neki döntötte a fejét Xiao vállának és rárakta a kezét a mellkasára. Xiao meg közelebb húzta magához Venti.
-Még is mi zavar téged?
Kérdezte Xiao.
-Semmi különös csak hülyeség. Na meg nem akarok neked állandóan nyafogni amiatt, hogy hogyan nézek ki. Úgy érzem, hogy csak szimplán hisztizek neked de én soha nem kérdezek semmit. Egyáltalán nem is tudok rólad semmit. Mi bánt téged mi idegesít. Már el sem mondod azt ha idegesítelek.
Sóhajtott fel Venti.
-Mivel nem akarlak meg bántani. Meg már hozzád szoktam, már nem annyira zavar.
Simogatta meg az arcát.
-Azért is kérdezem mi a baj mivel érdekel mi van veled, nem azért mert muszájnak érzem.
Mondta. Venti egy pillanatra el nézett majd vissza rá.
-Csak szimplán arra gondoltam, hogy ha nem lennék transz és nem foglalkoznék ezekkel a hülye érzésekkel akkor minden jobb e lenne? A dolog könnyebbek lennének? Nem tudom.. annyira frusztráló ez az egész helyzett.
Ráncolta össze a homlokát Venti.
-Ez az egész akkora nagy hülyeség. Tudod az apám nem igazán akarta el fogadni, hogy transz vagyok. Tett pár dolgot, hogy emlékeztesen arra, hogy nem vagyok fiú és ez az egész csak a fejemben van. Egyik alkalommal túl lépet egy határt és anya el zavarta, azóta sem láttam. Ez volt már 6 éve.
Eröltetett az arcára egy kínos mosolyt.
-Mit tet?
Kérdezte Xiao. Venti csöndben maradt és egyszer Xiaora máskor meg a falra nézett. Egy idő után fel sóhajtott.
-Majd ezt máskor el mesélem rendben? Nem akarom ennél jobban is tönkre tenni a hangulatot.
Hajolt közelebb hozzá majd bele ült az ölébe. Pár vízcsepp Xiao hajárol le csöppent az arcára. Amit Xiao le is törölt róla. Majd az arcát óvatosan meg simogatta.
-Nem szeretek mások előtt úgy lenni, hogy nincs rajtam póló és tisztán látszik, hogy nem vagyok fiú. Volt már egy pár kapcsolatom de még soha senkivel nem éreztem magam ilyen kényelmesen.
Mosolygott Venti.
-Nem érdekel, hogy az apám mit gondol rólam, nem érdekel az, hogy ki mit gondol rólam, amíg te nem gondolsz rám úgy addig nem érdekel.
Motyogta halkan Venti és neki döntötte a fejé a melkasának. Majd Xiao is átkarolta a derekát. Egy pillanatra oldra nézett és meg akadt a szeme a kezén, ne egy kis gondolkodás után rá rakta a kezét.
-Olyan sok pulóverben jársz, hogy néha már el is felejtettem milyen izmos is vagy.
Mondta Venti amire Xiao arca kipirult.
-Ősz van úgy, hogy még nem fogok pólóban járkálni. Szóval ezért bámultál mindig is annyira tesin. Nem is gondoltam volna, hogy az izmos palikra buksz.
Mondta Xiao amire Venti arca is egy kicsit kipirult.
-Hé! Úgy állítasz be mint egy perverz! Nem tehetek róla! Olyan emosan öltözködsz és csöndes vagy soha nem gondoltam volna, hogy egy pont olyan mint te edzene!
Nézett el Venti. Xiao egy kicsit el mosolyodott.
-Na meg az izmosabb emberek mindig is jobban érdekeletek, jó nem azok akik teljesen ki vannak gyurva és az agyuk helyén is csak protein van. Na meg te pont az esetem vagy szóval nem kell bármiért aggódni. De azért egyszer meg néznélek edzeni~
Mosolygott Venti.
-És még te mondtad, hogy én állítalak be úgy mint egy perverz.
Mondat és Venti csak meg lökte a vállát.
-Hé! Fogd be! Ebben semmi rossz nem volt.
Tette keresztbe a kezét Venti. Xiao halkan fel nevettet. Amire Venti újra el mosolyodott. Örül annak ha halja Xiaot nevetni. Örül ha látja, mosolyogni. Az ikrektől is meg tudja, hogy Xiao ritkán mosolyog. Általában úgy viselkedik mint ha semmi érzelme nem lenne. Nem mutat ki semmi érzelmez, csak nagy ritkán. Nem is lepődött meg ezek után amikor el mondták, hogy depressziós. De azt ők sem tudják, hogy miért. Mi is történt vele azt soha nem mondta el senkinek. Xiao soha nem volt az a fajta aki sokat beszél. Rosszul érezte magát azért mert annyit nyafogot neki a bajairol. Venti újra vissza nézett Xiaora majd meg simogatta az arcát majd egy gyors csókot addot a homlokára.
-Kicsit fáradt vagyok már, lefeküdtünk?
Motyogta Venti, majd mind a ketten le feküdtek az ágyra. Xiao közelebb húzta magához Ventit, ő meg neki döntötte a fejét a melkasának. Venti szemei hamarosan lecsukodtak és Xiaoval eggyüt elaludt. Xiao mostanában esgész jól tud aludni, nincsenek rémálmai és ki tudja magát aludni. Ventinek sem szoktak az alvással lenni bajai, de most más volt. Rég volt erről rémálma, de úgy tűnik vissza jött. Minden elnyomott érzésel eggyüt. Meg az a egy szó ismétlődőt újra és újra.
   "Szánalmas vagy"