Bizhatok benned? |Xiaoven modern au|

26.

Nah már őszintén csak be akarom fejezni ezt a könyvet, mert szerintem nagyon gyenge lett már az elmúlt fejezetekben a könyv és unalmasnak érzem:/

-Ki az?
Kérdezte halkan Xiao?
-Hm...anyám az. Bocsi, ezt fel kell vennem.
Mondta Venti miközben a kezébe vette a telefonját.
-Semmi gond.
Rázta meg a fejét Xiao. Majd Venti fel vette a telefont és a füléhez rakta.
-Szia.
Mondta Venti.
-Szia drágám, hogy vagy? Xiaonál vagy igaz?
Kérdezte Jean.
-Jól vagyok, és igen Xianál vagyok.
Mondta Venti miközben megdörzsölte a szemét.
-Na annak örülök.
Mondta Jean egy kisebb örömmel a hangjában.
-Milyen volt Carmennél? Biztos sok mindent csináltatok.
Mondta Jean.
-Igen, sok fele elmentünk meg sok mindent csináltunk. Bár... Tudom azt, hogy csak egy pár órája mentem el de hiányzik.
Mondta Venti egy kissebb mosolyal.
-Tudom, nekem is hiányzik. De attól még tudunk vele beszélni és egy év hiddel gyorsan elmegy. De hallom a hangodon, hogy fáradt vagy szóval hagylak pihenni.
Igaz Venti tényleg fáradt volt.
-Rendben, holnap megyek haza, szeretlek.
Mondta Venti.
-Én is téged, szia.
Majd lerakta a telefont. Lerakta a szekrényre majd vissza feküdt Xiao mellé. Rárakta a fejét a melkasára Xiao meg átkarolta a derekát és halkan felsohajtot.
-Na miről beszéltetek?
Simogatta meg Ventit.
-Hm...Nem sok mindenről, inkább csak Carmenről. De most inkább aludni akarok.
Hamarosan lecsukta Venti a szemeit és elaludt. Nem sokkal utána Xiao is elaludt. Másnap Venti tényleg haza ment. Ahoz képest elég korán. Már 9 órakor otthon volt.
-Wow, Venti korán haza értél.
Mosolygott Jean, majd megölelték egymást.
-Na mi az gond, hogy ilyenkor értem haza?
Mosolygott Venti.
-Jaj ne legyél butus. Na inkább gyere enni, pont most lett kész az étel.
Veregette meg óvatosan Venti vállát.
-Nem vagyok most éhes, Xiaonál ettem.
-Van bor.
Mosolygott Jean.
-Na az már más~
Nevetett fel Venti. Majd leültek az asztalhoz.
-Na szia Venti.
Intet neki Lisa.
-Sziasztok.
Venti nekik is elmesélte, hogy mit csináltak Carmenel. Most már azért bővebben mint tegnap Jeanek. De miután már 10 perce beszélt Jean megálította.
-Venti.. egy picit félbe szakíthatlak.
Nézett rá Jean. Venti csak bólintott eggyet majd ránézett.
-Lisával már egy ideje meg beszéltük már, hogy ezt el mondjuk neked, de úgy gondoltuk, hogy ez a megfelelő pillanat.
Mondta Jean, Venti csak fel húzta a szemöldökét. Egyre jobban csak össze zavaraodot.
-Miröl van szó?
Kérdezte Venti.
-Jaj ne aggódj semmi komoly vagy rossz dolog.
Nyugtatta meg Lisa.
-Hány éve is volt, hogy elmondtad, hogy transz vagy?
Nézett rá Jean.
-Öhmm.. Körübelül 6 éve.
Mondta Venti.
-Igen, te is tudod, hogy csak pár éve tudtam annyira össze szedni magam anyagilag miután apád el ment, hogy félre tudjam rakni a pénzt.
Mondta Jean mosolyogva.
-És hát tudod, a dolgok most elég jól alakulnak. Lisa is fel ajánlotta a segítségét szóval most jól mennek a dolgok. Tudom, hogy neked nagyon fontos a műtét, szóval nekünk is.
Fogta meg Jean Venti kezét.
-A pénz meg van, találtunk is már orvost aki be válalná. Már csak neked akartuk el mondani.
Venti elnézett és csak a tányért nézte.
-Most csak viccelsz úgye?
Kérdezte halkan Venti.
-Két éve is ugyanezt kérdezted miután meg szereztem neked a tesztoszteront. És vicceltem? Nem.
Mosolygott Jean és megsimogatta a kezét. Venti elvette a kezét és eltakarta az arcát.
-Akkor Venti még jobban olyan lesz mint Carmen?
Kérdezte Qiqi.
-Mhm.
-Oh! Akkor jőhet majd végre velünk nyáron strandolni?
Kérdezte izgatottabban Qiqi.
-Igen.
Mosolygott Lisa.
-Na mit mondasz Venti?
Nézett rá újra Jean. Venti vállai meg remegtek és csak jobban el takarta az arcát.
-Ne sírj.
Simogatta meg a hátát.
-Én nem...
A vállai újra meg remegtek a hangjával eggyüt. Jean magához húzta és meg simogatta. Ventinek egy perc múlva sikerült meg nyugodnia. Vagy is...nem volt szomorú. Inkább boldog. Attól sírt most.
-Jól vagy?
Kérdezte Jean.
-Meg leptél.
Nevetett fel halkan Venti. Majd Jean elengedte. Venti megtörölte a szemét majd bele ivott a poharába és fel sohajatott.
-Milyen egy őrült hét ez.
Szipogot Venti. Nem tudta már maga sem, hogy ez valóság vagy egyszerűen álom... Az egész olyan hihetetlen volt. Jean a hátát simogatta.
-Hát ez az. Nagy eséllyel még nyár előtt egy pár nappal már meg lesz.
Mondta Lisa.
-Nem..nem tudom, hogy mit mondjak. Ha azt mondom, hogy köszönöm...még azt is kevésnek érzném. Olyan sok mindent tettél értem már anya...meg te is Lisa. Semmi közünk nincs egymáshoz, még is törödsz velem.
Nevetett fel halkan Venti.
-Köszönöm, mindannyiotoknak.
Mosolyogot Venti miközben fel ált.
-Finom volt az étel. Köszönöm.
Mondta majd fel ment a szobájába. Egyből beugrott az ágyába és a párnáját ölelgette. Úgy viselkedett mint egy tinédzser lány amikor randira hívják.
-Áh! Elkel mondanom Xiaonak!
Kapott a telefonjáért és már csörgette is volna meg. De aztán meg ált. Mi lesz ha Xiao már nem fogja ugyan úgy szeretni? Mi lesz ha rájön, hogy már így nem is vonzódik hozzá? Ha náshogy fog rá tekinteni? Mert hát...tegnap szexeltek és látta a testét, lehet már, hogy csak azt találja vonzónak? Rengeteg kérdés keringett a fejében. Nem akarta. Nem akart arra gondolni. Nem akarta, hogy Xiao elhagyja. Vagy szimplán csak túl reagálja? Igaz.. már megint ezt csinálja. Fel sóhajtott. Bele túrt a hajába. Vissza nézett a telefonra. Egy kis idő után meg fel hívta.
-Szia.
Mondta Venti.
-Szia, valamit itt hagytál?
Kérdezte Xiao.
-Nem...csak mondani szerettem volna neked valamit.
Mondta Venti. Xaio meg csak kiváncsian hallgatta tovább.
-Hát... Inkább mondom röviden. Tudod már nagyon régóta gyűjt anya nekem a műtétre, hogy végre.. közelebb kerüljek egy picit is ahoz, hogy fiúnak higyjenek az emberek.
Még nyár előtt meg lesz a műtétem.
Mondta Venti. Egy ideig csak csönd volt.
-Wow...én..nem is tudom mit mondjak. Ez fantasztikus!
Mondta Xiao.
-Nem is vagy csalódott?
Kérdezte halkan Venti.
-Nem vagyok, miért lennék?
Kérdezfe Xiao. Venti csak el mosolyodott és halkan fel kuncogott.
-Semmi... Nem fontos. Szeretlek.
Mosolygott Venti.