Bizhatok benned? |Xiaoven modern au|

28.

Utolsó előtti rész lol💃💃💃

-Mi van?!
A hirtelen hangoság miatt Jean enyhén elvitte a fülétöl a telefont.
-Nyugod le egy picit, rendben?
Mondta Jean.
-Nem! Egy hete sem mentem el és erre az a seggfej csak úgy fel bukkan? Holnapi géppel haza megyek.
Mondat Carmen.
-Azt nem teheted te is tudod.
Sohajatott fel Jean.
-Igen de... Miután annyi éven keresztül egy igaza seggfej volt vele és miután molesztálja el megy 6 évre csak, hogy aztán kibaszottul vissza jöjjön! Hé bocsi, hogy amúgy tönkre tettem a gyerek korod felét, bocsás meg. Még is mit várt mit fog erre mondani?
Igaza volt. Ezt Jean is tudta. Ez az egész hülyeség. Nincs értelme. Csak úgy vissza jött, semmi jel nélkül. Rájött, hogy amúgy vannak gyerekei, vagy mi a fene? Jean törte a fejét, hogy milyen oka lenne rá, hogy vissza térjen de...semmi. Nem tudott semmit. Ez pedig frusztrálta, nem tudta még is mit akar az ex férje.
De nyugodtnak kell maradnia.
-Tudom, meg is értem, hogy ideges vagy de...de nyugodtan kell maradnunk. Az senkinek sem lesz jó, ha most el veszítjük a hideg vérünket.
Carmen fel sóhajtott. Tudta, hogy igaza van de akkor is...
-Rendben igaz..Venti, hogy van?
Kérdezte.
-Jól, ahoz képest elét jól van. Tegnap egy kicsit ki volt akadva, de elég jól kezeli az egészet.
Jean bele túrt a hajába.
-Xiao vele van, ami úgy tűnik, hogy sokat segített neki.
Jean enyhén elmosolyodott.
-Az a lényeg, hogy jól van. De nekem most mennem kell. Ha bármi történik kérlek szólj. Szeretlek, szia.
-Én is téged, szia.
Majd lerakta a telefont az asztalra. Jean fel sohajatott és a fejét a kezébe temette. Venti hamarosan fel kelt, Xiao már réges rég fent volt. Ránézett Ventirek aki csak fáradtan nyöszörgött és bele temette a fejét Xiao melkasába.
-Ughh...a fejem...
Nyafogott Venti.
-Fáj?
Kérdezte Xiao.
-Igen...de nagyon. Mennyit ittam tegnap este?
Nézett rá Venti.
-Hát...eleget, hogy részeg legyél, szóval ne csodálkoz, hogy másnapos vagy. Mennyire emlékszel a tegnapi dolgokról?
Kérdezte Xiao, Venti enyhén össze ráncolta a homlokát.
-Uhm... Nem tudom. Találkozzunk Heizouval és Kazuhával és ittunk...rosszul lettem nem is tudom mikor kimentem és...nem tudom várjál..találkoztam valakivel.. nem várjál szerintem rosszul emlékeszem, az nem lehetet ő. Minden annyira össze van mosodva.
Venti bele túrt a hajába és fel sóhajtott. Néhány dologra emlékszik, de... Nem akarta, hogy igaz legyen
-Venti.
Xiao rárakta a vállára a kezét. Szinte mindenre emlékszet. Nem volt annyira részeg, hogy elfeledjen mindent. Bár csak az történt volna.
-Mennyire emlékszel?
Venti újra fel sóhajtott.
-Szinte mindenre.
Mondta Venti. Xiao meg simogatta a fejét.
-Jól vagy?
Kérdezte Xiao.
-Igen. Csak egy kicsit fáj a fejem.
Rakta rá a fejére a kezét.
-Köszönöm, hogy velem maradtál.
Motyogta Venti és egy kicsit elmosolyodott. A kezét átkarolta és meg puszilta az arcát. Az ajtó kinyílt és Jean lépett be az ajtón.
-Jó reggelt fiúk.
Mosolygott Jean.
-Anya van itthon fájdalom csíllapitó?
Kérdezte Venti.
-Uhm...igen szerintem van. Várjál mindjárt vissza jövök.
Jean kimenet a szobából és hamarosan vissza jött egy pohár vízzel és a gyógyszerel.
-Tessék ettől jobb lesz.
Adta oda neki, Venti bólintott majd bevette a gyógyszert.
-Köszönöm.
Venti egy kicsit elmosolyodott. A fejét vissza döntötte Xiao vállára.
-Majd beszélhetünk egy kicsit a-
Venti félbe szakította Jeant mielőtt végig mondthata volna.
-A tegnapirol? Azt inkább hagyjuk. Szimplán csak túl reagáltam az egészet.
-Minden jogod meg volt ahoz, hogy kiakadjál. Nem reagáltad túl, mindenki így reagált volt volna.
Mondta Jean.
-De egy pár dolgot át gondoltam és nem vagyok már ebben annyira biztos..
Motyogta Venti.
-Miröl beszélsz?
Kérdezte Xiao.
-Nem tudom. Egy pár dolgot át gondoltam, és rájöttem, hogy hülyeség és fölösleges.
Motyogta Venti.
-Már nem vagyok ebben az egészben biztos. Túl drága és mi lesz ha valami rosszul sikerül?
Motyogta Venti.
-De eddig erre vártál. Mondott neked valamit?
Kérdezte Jean.
-Nem..Tudom, erről beszéltem eddig meg minden de most átgondoltam a dolgokat egy kicsit és rájöttem, hogy ez az egész hülyeség! Ez túl sok pénz! Nem kérhetek ilyet tőled.
Rázta meg a fejét Venti.
-Szerinted ezt azért teszem, mert kötelezőnek érzem, hogy ezt meg tegyem. Igen tudom sok pénzbe kerül, ha nem akarnám ezt akkor nem tenném meg. De szeretlek szóval ha ez boldoggá tesz akkor meg teszem.
Jean meg simogatta az arcát.
-Uh.. bocsánat, megint lehet egy kicsit túl dramatizáltam a dolgokat ehe.
Venti kínosan fel nevetett és egy mosolyt erőltetett magára. Jean felsohajtot majd felálta.
-Rendben, majd gyertek le enni ha éhesek vagytok.
Jean még egyszer meg simogatta a fejét majd kiment a szobából. Venti ránézett Xiaora.
-Túl reagáltam?
Kérdezte.
-Nem, szerintem csak egy kicsit össze vagy zavarodva.
Mondta Xiao. Venti fel sohajatott. Hamarosan lementek a konyhába. Ez az egész ma már semmiképpen nem jött fel. De Jean nem hagyta annyiban így sem az egészet. Másnap már egy távoltartási végzést kért az ex férje ellen. Nem tudta mit tudna tenni és mit akar. Szóval inkább cselekedett. Frustároló volt az egész. Minden jól ment, Venti is jobban van már és meg barátkozott az egész dologgal. Most meg csak úgy hirtelen meg jelent, de mért? Nem hagyhatja, hogy még jobban tönkre tegye a gyerekei életét. Egy hét volt még a műtétig és nem akarta, hogy most tegyen mindent tönkre. Venti izgult de félt is egyszerre. Néha úgy érezte, hogy ez rossz ötlet és hülyeség de egyszere meg azt akarta, hogy már történjen meg és jól akarta érezni magát a testében. Az anyja eddig segítet neki, nem csinálhagna azt, hogy csak úgy meg gondolja magát az apja miatt. Úgy érezte mint ha nem lenne szabad, a teste miatt. Nem lenne túl önző döntés ez? Önző? De miért is lenne az? Már maga sem tudja.
De...de attól még akarta. Évek óta eröl álmodott. Nem gondolhatja meg magát csak úgy egy szimpla hülyeség miatt. Sajnos Carmen nem lesz itt. Azt mondta talán nyáron egy kis időre haza tud jönni. De akkor is örülne ha többet lenne itt. De meg érti. Xiao meg az anyja legalább itt voltak. Meg a húgai.
-Hogy vagy?
Hallotta meg hirtelen Lisa hangját aki neki volt dőlve az ajtó keretnek.
-Jól vagyok.
Bólintott Venti. Lisa elmosolyodott majd oda ment és leült mellé az ágyban.
-Izgulsz?
Kérdezte miközben rárakta a kezét Venti vállára.
-Egy kicsit...jó nagyon.
Valta be Venti. Majd csak a padlót nézte csöndben.
-Ne aggódj nem lesz gond.
Simogatta meg Lisa a hátát.
-Uhm...Kérdezhetek valamit?
Nézett rá Lisára.
-Persze, kérdez amit akarsz.
Mosolygott Lisa.
-Ha anya bármit is megváltozottatna magán valamit amit nem tud vissza csinálni, akkor is ugyan úgy szeretnéd és vonzódnál hozzá?
Kérdezte Venti. Lisa csak egy ideig csöndben nézett rá. Majd elnevette magát.
-Eh?
Venti össze zavarodva nézett rá.
-Ez most egy komoly kérdés? Még szép, hogy nem változna meg a véleményem róla. Bár az igazán sajnálatos lenne, hogy ha nem lenne olyan jó teste, de nem az a fontos.
Rázta meg a fejét Lisa.
-Nem azért szerettem bele Jeanbe mert, hogy milyen nagy mellei vannak vagy, hogy szép arca van. Jó az igaz a külső is bele számít, de azért szeretem mivel kedves ő egy nagyon jó ember. Ne aggódj Xiao sem fogja ezért magát meg gondolni, vagy bármit is tenni.
Mosolygott Lisa. Venti arca egy kicsit kipirult.
-Mi lesz ha már nem fogok neki tetszeni? Ha rájön, hogy már így nem kellek neki.
Nézett el Venti. Lisa újra meg simogatta és halkan fel kuncogott.
-Ne aggódj. Na meg már amúgy is jóképű vagy, szóval hülye lenne téged el hagyni.
Ezért aggódtál egész végig? Jaj te kis butus.
Mosolygott Lisa. Venti elmosolyodott.
-Ehe~Dramatikus vagyok egy kicsit.
Vakarta meg tarkoját. Majd hirtelen Lisa magához húzta. Szorosan megölelte és a fejét simogatta. Venti vissza ölelte, egy ideig csak csöndben voltak.
-Köszönöm.
Mosolygott Venti. Pár óra múlva Xiao már Ventiéknél volt. Egy nap volt már csak a műtétig. Venti nagyon izgult. Most jól jött neki a társaság. De legalább tudta, hogy nincs egyedül.