Bizhatok benned? |Xiaoven modern au|

10.

-Ez volt az első csókom vele!
Temette az arcát a kezébe Venti.
-Most biztos utál!
Mondta, Hu Tao meg csak a fejét rázta.
-Nyugalom Venti, csak nem lehetettél olyan rossz.
Veregette meg Venti vállát.
-Én nem arról beszélek! Az egész fantasztikus volt!
Nézett rá Hu Taora.
-Túl hirtelen történt az egész, azt se tudtam mit csinálok csak csináltam. Biztosan utál, vagy nem is tudom már...
Sóhajtott fel Venti.
-Oké, szóval akkor.
Köszürülte meg a torkát Hu Tao.
-El mondta, hogy továbbra is a barátod akar maradni és te meg csókoltad, de ő még is mit reagált?
Nézett rá.
-Hát viszonozta de..
-Mi de? Akkor most mit panaszkodsz? Ha viszonzta akkor biztos, hogy nem utál. Ne legyél butus. Inkább hívd fel.
Adta a kezébe a telefonját.
-Te meg vagy huzatva?
Ráncolta össze a homlokát Venti.
-Ne legyél ilyen negatív, mi lehet a legrosszabb?
Nézett rá mosolyogva.
-Hát még csak 1 óra telt el azóta úgy, hogy lehet elküldne a fenébe.
Vágta rá Venti.
-Xiao néha seggfej de nem ennyire.
Szerintem szimplán csak túl reagálod ne aggódj ennyit. Lehet, hogy szimplán csak meg lepődött és nem tudta mit csináljon, még is csak Xiaorol van szó és ő borzalmas az érzelmek kifejezésében.
Bíztatta Hu Tao.
-Igazad van.
Egyezett bele Venti. Xiao egy idióta ebben. Na meg amúgy is az!
-Akkor csak egy módon tudjuk kideríteni, hogy mit is érez.
A mosolya egyre nagyobb lett Hu Taonak.
-Még is mire gondoltál?
Kérdezte Venti.
-Ignoráld. Legtöbbször ezt őt nem zavarná deee, hogy ha tényleg kedvel akkor nagyon is idegesíteni fogja. Adjál neki egy kis időt és úgy fog követni mint egy árnyék.
Hmm... Ez nem is rossz ötlet. Gondolkodott el rajta Venti.
-Egy probát meg ér. De amúgy kérdezhetek egy pár dolgot Xiaorol?
Kérdezte. Amire Hu Tao is egy picit meg lepődött.
-Hogy érted
Venti is egy pillanatra el gondolkodott a kérdésétöl.
-Te már gyerek kora óta ismered, biztos többet tudsz róla. Miért ilyen?
Hu Taonak is a mosolya szép lassan eltűnt.
-Hát öhm..
Gondolkodott el
-Xiao mindig is egy furcsa ember volt, gyerek korában sem tudta ki fejezni jól az érzelmeit. Most már jobban tudja kezelni de régeben rengetegszer voltak dükitörései mivel máshogy nem tudta kifejezni magát. Néha most is nehezére esik de legalább probálkozik. Az edzésben találta meg a nyugalmát, amióta ezt csinálja sokkal jobban lett. De te nem tudom mit csinálsz, de veled más. Néha úgy érzem, hogy egy teljesen más ember lett.
Mondta Hu Tao, egy ideig csöndben maradt.
-Tudom, hogy egy seggfej tud néha lenni de azt is tudom, hogy kedvel és probálkozik meg érteni téged.
Nézett rá Hu Tao.
-Kérlek... Azt akarom, hogy boldog legyen.
Mondta Hu Tao. Majd Venti meg simogatta a vállát.
-Ne aggódj, mindent meg teszek, hogy segítsek neki. De ha ő nem fog felém nyitni akkor én nem tudok mit tenni.
Mondta Venti Hu Tao meg rábólintott. Ha már ennyire Xiaorol volt szó. Hát ő sem volt túlságosan más helyzetben mint Venti. Össze volt zavarodva. A szíve már olyan gyorsan vert már azt hitte, hogy meg fog állni. Többször is vissza játszódott a fejében az a pillanat ahogy Venti teste hozzá simul és ahogy szépen lassan közel hajol hozzá és meg csókolja. Ez volt az első csókja. De nem is igazán bánta, mivel Venti volt az és ettől enyhén el mosolyodott. De most még is mit kéne csinálnia? Nem tudta. Még mindig teljesen zavarba volt ettől. Majd aztán hirtelen eszébe jutott valami. Elővette a telefonját és meg csörgette Childét.
-Szia Xiao mit szeretnél?
Hallota meg Childe boldog hangját.
-Szia, egy gyors kérdésem van hozzád.
Mondta Xiao.
-Rendben mindjárt mit szeretnél?
Kérdezte. Xiao egy ideig csöndben maradt és rágodott magában.
-Még is, hogy jöttetek össze apával?
Tette fel azt a kérdést amitől Childe sem tudta, hogy mit mondjon.
-Hát ez egy elég rövid sztori. Zhongli az elején éléggé rideg volt velem. Egy bárdban ismerkedtünk meg és részegek voltunk, szóval elég könnyű meg szerezni a számát. Mindig is ebben rád emlékezetetet enegem, mind a ketten túl komolyan vesztek néhány dolgot. Elég feszült és csendes volt de aztán mikor meg nyílt mint ha telejesen más ember lett volna. Az első csókunk után az elején nem igazán szólt hozzám, olyan volt mint egy kis gyerek.
Nevetett fel halkan Childe.
-Kellet neki pár nap mire össze tudta szedni magát. De mi ez a hirtelen kérdés?
Kérdezte.
-Hát... Őszintén nem tudom mit csináljak és gondoltam te tudsz segíteni.
Motyogta Xiao.
-Naa, van már egy kiszemelted? Ki a szerencsés lány vagy fiú?
Kérdezte vidáman.
-Fiú, de nem igazán tudom magam se. Túl sok ez így nekem hirtelen.
Mondta Xiao egy sóhajtásal.
-Tudom, hogy ez neked lehet elég nehéz de bármit mondok csak te tudhatod, hogy mit érzel. Amúgy is ki a szerncsés emberünk?
Kérdezte a végére egyre izgatottbban.
-Venti az. Mikor ott voltam hirtelen meg csókolt és nem tudtam mit tegyek ezért el mentem.
Motyogta.
-Te komolyan csak úgy elmentél? Oh drága istenem, szegényke most azt fogja hinni, hogy nem érdekled őt. De ha tényleg segítséget akarsz akkor beszélj vele.
-Áh olyan gyorsan fel nőtél, emlékszem amikor még csak 14 éves voltál. Most meg már egy felnőtt féfi vagy. Már csak az esküvődet kell még élni.
Mondta Childe és Xiao egy kicsit el mosolyodott.
-Maximum álmaiban, de köszönöm a segítséget.
Egy ideig még beszélgettek mielőtt letették volna a telefont. Oké! Csak beszélnie kell Ventivel, csak nem lehet olyan nehéz. Még akkor is ha valójában igen is félt attól, hogy Venti már nem akar vele lenni. Majd holnap mindnet meg beszél vele. Igen! Sikerülni fog. Szinte már a fejében teljesen megtervezette, hogy mit is fog neki majd mondnai. Reggel már alig várta, hogy elinduljon és próbált úgy indulni ahogy általában Venti szokott. Amikor is meg látta előtte teljesen le fagyott de össze szedte magát felé indult. Arra számítva, hogy Venti megál és mindnet meg beszélnek hirtelen lett nulla. Ahogy Xiao hozzá szólt volna Venti el ment mellette. Mint ha nem is ismerné.
-Mi a fene..
Motyogta miközben utána nézett és össze ráncolta a homlokát.