A múltam fog a sírba vinni, Chuu

Part 8

Chuuya aznap már nem tudott mit kezdeni magával, csak folyamatosan gondolkozott. Nem volt biztos benne, hogy azonnal be kellene mennie Morihoz. Nem akart rontani a helyzeten és azt sem akarta, hogy lelepleződjön. Nem tudta, hogy mit mond el az a kettő neki. Ha a beszámolójukban ő is benne lesz, akkor felkészülhetett a legrosszabbra. Reménykedett csak, hogyha beteszi a lábát a maffia épületébe, nem fogják azonnal belepréselni a fejénél fogva a padlóba, majd bedugni egy cellába, hogy kivégezhessék árulásért.

Várt, míg kellő bátorságot nem szerzett, míg ki nem talált valami biztos kifogást a cselekedeteire. A szombatját otthon töltötte a kanapén ülve és egymás után itta pohárszámra a bort. Nem segített a problémát megoldani, viszont arra jó volt, hogy a félelmeit elnyomhassa. Dazai képe lebegett előtte. Nem bírta elfelejteni azt a szomorú tekintetet, azt a zavarodottságot és remegést. A kanapén ülve aludt el, de rémálmai voltak, így megint csak nem bírta kialudni magát.

Hajnalban már ébren volt. Zuhanyozott és felöltözött, majd a telefonját bámulta. Yosano megígérte neki, hogyha jutnak valamire, akkor azonnal keresni fogja. Azóta nem kapott üzenetet. Az iroda sem tudta, hogy mit kellene tenni. Dazait nem volt egyszerű kiszabadítani. A képessége meg csak tett egy lapáttal az egészre, mert így minden gyors menekülésre szánt opciójuk kudarcba fulladt.

Dazai reggel mikor magához tért kivételesen nem volt olyan zavart, mint az előző napokban. Nyomott volt a hangulata, de csend volt körülötte és a fejében is. Ürességet érzett, amit nem tudott volna semmiképp sem megindokolni.

Mikor sikerült letenni a lábait a földre, körbe nézett. Az asztalon összehajtott ruhák várták néhány fásli guriga társaságában. Lassan felkelt és odasétált. Fekete öltöny volt ott hófehér inggel. Ahogy kinyújtotta felé a kezét, hogy megfoghassa elkent vért fedezett fel a kezén. Azonnal ráeszmélt, hogy koszosan aludt el. A ruhái még rajta voltak és továbbra is hiányzott a fásli a kezéről. Nem emlékezett, hogy mikor is aludt el, így csak arra tudott gondolni, hogy az még akkor következett be, mikor Mori vele volt.

A fürdőbe ment, ahol már egy új tükör pihent a régi helyén és minden kötelező tisztálkodási eszköz be volt készítve. Megállt a tükör előtt és a fején lévő kötést nézte, ami teljesen eltakarta a homlokát.

Ledobálta az összes ruháját, majd beállt a zuhany alá és hosszú ideig csak folyatta magára a melegvizet. Érezte, hogy nem kellene ott lennie. De akkor hol? Azokkal, akik abban az épületben előtte álltak? Miért nem emlékezik akkor rájuk tisztán? Sok kérdés gyülemlett fel a fejében, de biztos volt abban, hogy Mori nem fog neki rendes választ adni. Szeretett volna egyenes kérdést feltenni és egyenes választ kapni, mert semmi energiája nem volt arra, hogy óvatosan tapogasson.

Lassan szedte össze magát annyira elmélyedt a lassan alakuló gondolataiban. A kezeit fáslizva vette észre először azt a sok kis szúrás helyet a bal karja hajlatában. Némelyik lilás volt, némelyik zöldes és ahogy megérintette azokat, erős fájdalmat érzett. Szemöldökét felvonva nézte egy darabig, majd inkább csak eltakarta.

Nem volt energiája rendesen felöltözni, így csak a nadrágot, a cipőt és az inget vette magára. Próbálta a nyakkendőt szépen felkötni, de sehogy sem akart sikerülni, így el is engedte a normális öltözködést. Az inget sem gombolta végig, nem volt semmi türelme hozzá. Nem is foglalkozott annyit a kinézetével, csak feleslegesen koszolta volna a ruhákat.

Az ingujját feltűrve haladt a folyosón, ami teljesen ki volt halva. Az emlékeiben bőszen benne élt a Morihoz vezető út. Ismerte a maffia épületét, mint a tenyerét, így nem esett nehezére megtalálni a férfit.