A múltam fog a sírba vinni, Chuu

Part 3

A sok meglepett arc azonnal vette a lapot. Atsushi Dazaihoz sietett és elvezette a vöröstől, aki továbbra sem ment el az ajtóból. Aggódott Dazaiért és ezt le sem tudta tagadni.

– Nakahara-san! – szólalt meg Yosano az ajtóban állva – Gyere be te is! Érdekel, hogy mi történt.

Chuuya követte be az orvosiba, ahol Dazai az egyik ágy szélén ült és a földet nézte. Semmi érzelem nem volt az arcán. Yosano egy széket húzott Dazai elé és felemelte az arcát, hogy jól megnézhesse a szemeit.

– Hogy vagy, Dazai? – kérdezte Yosano.

Dazai nem válaszolt neki, csak meredt a nő szemeibe, ami egyre jobban zavarni kezdte. Sok fura gondolat szaladt át a fején, ami miatt megrezzent, de nem mozdult el a helyéről. Az ágy szélébe mélyesztette a körmeit és próbálta elnyomni a szorongását.

– Hallgatom, hogy mi történt – szólalt meg újra a nő, majd felkelt és lehúzta Dazairól a kabátját.

– Tegnap hajnalban botlottam bele a parton. Lelkileg nem volt valami stabil és miután majdnem elaludt egy padon, hazavittem. Valami rohama volt, de nem beszél sokat, nem tudom mi zajlik le a fejében. Amit evett, azt kihányta, idegösszeomlása volt, többször aludt, de heves rémálmai is voltak. Szerintem összesen nem volt fél órát normális, mert vagy aludt, vagy csendben szenvedett. Nem szokott ilyen lenni.

– Nem hangzik valami jól... – sóhajtotta.

Yosano vett vért a barnától, majd lefektette az ágyra és adott neki egy injekciót, ami miatt egyáltalán nem ellenkezett, mert biztos volt benne, hogy jobb lesz neki. Másodpercek kellettek csak, majd Dazai feje eldőlt oldalra. Yosano kötött be neki infúziót, majd betakarta.

– Megvizsgálom a vérét, hátha valami szer zavarta össze ennyire a fejét.

– Addig altatod?

– A mesterséges alvás elég pihentető tud lenni – mosolyodott el Yosano. – Kialudja magát, kap egy kis infúziót, hogy ne haljon meg, majd rád bízom.

– He? Rám?

Jobban ledöbbent, mint valaha bármitől. Remélte, hogy az iroda majd a gondját viseli míg össze nem tudja magát szedni, de szépen belesétált. Nem tervezett felvigyázó lenni, nem fért bele az idejébe.

– Végül is, te befogadtad miközben hagyhattad volna meghalni, majd idehoztad. Az iroda sajnos rettentő elfoglalt mostanság, nem fogunk tudni mindig figyelni rá, viszont biztos vagyok benne, hogy te meg tudod ezt oldani.

Yosano igazán választási lehetőséget sem akart adni a fiúnak. Tudta jól, hogy Chuuya és Dazai régen barátok voltak és biztos volt benne, hogy ezek az érzések nem irtódtak ki belőlük, hisz képes volt az ellenség területére lépni, hogy segítséget kérhessen.

Chuuya is tudta, hogy voltak már jobb döntései is az életben, de hirtelen nem tudta, hogy kihez kellene fordulnia. A maffiához nem vihette a barnát, egy egyszerű kórházban csak elzárták volna megkötözve, hogy ne tegyen magába kárt, de sokkal összetettebbnek gondolta a dolgot és nem hitte, hogy az a kezelés olyan jó lett volna.

Ahogy a nő felkelt, ő leült Dazaihoz. Csak nézte, hogy a volt partnere mélyen alszik és hallgatta a halk szuszogását, míg Yosano csendben elkezdte vizsgálni a vért. Órákig nem szólaltak meg, nem volt miről beszélniük. Chuuya aggodalma hatalmas volt, Yosano pedig teljesen belefeledkezett a munkába.

Végül Kunikida törte meg a csendet, aki a munkája végeztével kíváncsian lépett be az orvosi szobába. Megállt Dazai ágya végében és a vörösre nézett.