A múltam fog a sírba vinni, Chuu

Part 2

Egy puha ágyban ébredt fel. Nyakig be volt takarózva és érezte, hogy a felsőtestét csak a fáslik fedik. Kitörölte az álmot a szeméből, amire kivételesen nem emlékezett, majd kikönyörögte magát a puha párnák közül és fáradtan próbálta kitalálni, hogy hol is van. Annyi volt az utolsó emléke, hogy a padon elaludt. Egy nyugati stílusú szobában volt, minden sötét színekben pompázott.

A szobán túlról hangokat hallott és kávéillat szállt a levegőben. Addigra már voltak tippjei, hogy pontosan hol is lehet, de személyesen is látni akarta az alacsony megmentőjét. Magára vette az ágy szélére terített inget, majd míg az gombolgatta, elindult kifele. Ahogy kilépett a szobából, a nappali kanapéján megpillantotta Chuuya kalapját. Akaratlanul egy apró mosoly ült ki az arcára és folytatta az útját a hangok irányába.

Chuuya a konyhába tevékenykedett fitten, mintha kicserélték volna. Két bögrével a kezében fordult meg, majd letette az asztalra az egyiket, míg a másikat odanyújtotta a barnának. Ő a konyha küszöbén állt, és csak nézte az apróbbat és azon gondolkozott, hogy miért lehet ott. Hozzá képest a másik kipihentebbnek tűnt és teljesen tiszta is volt. Dazai tudta, hogy Chuuya csak akkor nem teszi rendbe magát, mikor félholtan tér haza és ápolásra szorul.

– Ne nézz így, nem hagyhattalak megfagyni egy padon – morogta a vörös még mindig a kávét tartva a nagyobbik felé.

– Megvártad míg elalszom? – kérdezte Dazai miközben elvette a bögrét. – Ez aranyos.

Leült az asztalhoz. Chuuya vele szemben foglalt helyet, de nem mondott már semmit, csak itta a forró feketét és elkezdte a telefonját nyomkodni.

– Hatalmas ez a lakás neked – jegyezte meg Dazai miközben a bögrét markolászta.

– Nem költözhetsz ide – vágta rá Chuuya.

Maga sem tudta, hogy miért érez melegséget, de tetszett neki, viszont nem tudta olyan jól kezelni. Az ex partnere sokszor bánt vele így, de az elmúlt évek alatt sem változott olyan irányba, hogy ezeket a dolgokat le tudja kezelni.

Dazai véletlen sem mondott erre semmit, nem gondolt ilyenekre, bár régen sokáig lakott együtt társával. Csend uralkodott köztük, amit semelyik sem bánt. Chuuya még nem teljesen pihente ki az előző napot, Dazai pedig amúgy sem tudott sok mindent mondani neki. Már teljesen más világhoz tartoztak, amit mind a ketten nagyon jól tudtak és éreztek is. Nem volt közös témájuk. Chuuya nem állt neki kifecsegni Morit és Dazai sem volt már hajlandó ezt hallgatni. Az egyetlen dolog, amiről tudtak volna beszélni, az az, hogy mi van velük.

– Mennyi az idő? – csúszott ki a kérdés Dazai száján, bár egyáltalán nem volt rá kíváncsi.

– Délután három múlt. Ma már felesleges is bármit csinálnod, inkább feküdj vissza pihenni és ne csinálj semmit. Itt maradhatsz egy ideig, de ha ennyi mindent hajlandó vagyok megtenni érted, akkor kötelezően össze kell szedned magad.

– Amíg ilyen jó vagy hozzám, biztos nagyon jól fogom érezni magam a bőrömben! – vigyorogta Dazai.

Próbált a lehető legjobb kedvűnek tűnni, hogy ne hozza a frászt a kisebbre, bár amúgy sem lett volna köze hozzá. Nem nagyon akarta belekeverni az érzelmeibe. Nem akart semmit sem mondani neki azzal kapcsolatban, ami a lelkét nyomja.

– Fogd be a szád! – mordult rá Chuuya, majd lehúzta a kávéját.

Nem tudta, hogy mihez kezdjen az öngyilkos jelölttel. Nem akarta, hogy bármi is történjen vele, de azt sem akarta, hogy teljesen hozzá ragaszkodjon a fiú. Nem gondolta, hogy Dazai képes lenne ilyenre, de félt, hogy azóta legbelül annyira összeomlott, hogy a legutolsó erejével is kapaszkodni fog valakibe és amekkora szerencsés alaknak gondolta magát, biztos volt benne, hogy ő lesz a kiválasztott.