A múltam fog a sírba vinni, Chuu

Part 4

Chuuya reggel a telefonja hangos zenélésére ébredt. Ásítva ült fel az ágyán, amiben Dazai is még az igazak álmát aludta. A kezébe vette mobilját, majd minden kérdés nélkül felvette azt.

– Jó reggelt, Nakahara-san! – szólt bele Yosano.

– Mi ilyen fontos ilyen korán?

A telefon másik végén lévő nő épp az iroda közepén állt és hangosan mondani kezdte a magáét, hogy mindenki jól hallhassa.

– Utána néztem Dazai új kis drogjának – kezdte. – Szerencsére sikerült máshol is kutakodnom, így kiderült, hogy ez a szer már egyszer fel volt jegyezve. Pár évvel ezelőtt a maffiának volt ügye egy áldottal, aki képes volt láthatatlanná válni és embereken tesztelt különböző szereket több-kevesebb sikerrel. Valószínűleg nem véletlen Dazai a mostani célpontja.

– Egy láthatatlan drogkeverő? – vonta fel a szemöldökét Chuuya.

– Pontosabbat nem tudtam meg, mert elég hamar lekapcsoltak a rendszerről. Derítsd ki, hogy ki ez az ember, hogy mihamarabb el tudjuk kapni. Láthatatlanként bármikor Dazai közelébe tud férkőzni.

– Rendben van. Beviszem hozzátok és utána járok ennek.

Nagy sóhajjal tette le a telefont, majd a mellette fekvő barnára nézett, aki addigra már kíváncsian pislogott rá. Nem tudott mit mondani. Gondolkodni kezdett, hogy mikor történhetett az eset. Hosszú évek óta ismeri a férfit, de az a kis kalandot nem közösen élték meg, ebben biztos volt. Mindenesetre félt, hogy valami komoly dologgal kell szembenézniük és nem örült annak, hogy a volt társa jelenleg teljesen használhatatlan miközben neki kellene megadnia a kulcsát a megoldásnak.

– Összeszedettebbnek tűnsz – jegyezte meg Chuuya miközben felkelt az ágyból.

– Te pedig nem – vágta rá Dazai, majd követte a példáját.

– Nem emlékszel véletlenül egy láthatatlanságot használó áldottra régebbről, mikor még a maffiánál dolgoztál?

Dazai gondolkozni kezdett. Míg próbálta kitalálni, hogy volt-e köze valaha ilyen emberhez az ablakhoz sétált és a szájába vett egy szál cigarettát. Meggyújtotta azt és kitárta az ablakot.

– Most nem ugrik be semmi ilyen – felelte. – Sok mindenre nem emlékszem már azokból az időkből. Ha volt is ilyen, valószínűleg akkor volt, mikor épp bekerültem a maffiába. Nem tudom.

Chuuya csendben nézte a fiút, aki nyugodtan szívja az ő cigijét. Nem volt olyan vidám az arca, mint szokott, inkább emlékeztette a régi Dazaira. Minden vágya volt, hogy a régi társa megint vele legyen, de valahogy már kezdte megszokni, hogy külön vannak és a másik már inkább segít másokon, mint embereket öl.

– Öltözz fel, bekísérlek az irodába, aztán megyek dolgozni – mondta a vörös végül és elindult a fürdő felé.

Egy óra alatt mind a ketten elkészültek, Chuuya hívott egy taxit és ketten mentek az iroda területére. Dazai csendben volt az út alatt és komoran bámult ki az ablakon. Nem próbálta semmivel sem elütni az időt, vagy próbálta fárasztani ex társát. Chuuya nem hozta fel neki ezt, inkább kiélvezte a csendet és próbálta összerakni a fejében a napját. Le volt maradva a munkájával és a láthatatlan alak után is nyomoznia kellett. Remélte, hogy mihamarabb megoldják az esetet és minden visszatér a régi kerékvágásba.

Az irodában nagy csend volt, mindenki a dolgával foglalkozott. Dazai kíváncsian nézett körbe, hogy megállapíthassa, hogy neki is mennyi munkája lesz. Yosano mosolyogva várta őket. Odasétált Dazaihoz és jól megnézte a fiú tekintetét.